Egy gondolatunk felvillanása már asztrális anyag összpontosulását és besűrűsödését okozza. Egy ötletsorozat tehát már hatalmas erőt fejt ki. Az ősanyag atomjai rendkívül érzékenyek. Azonnal reagálnak, mert alapvető természetűek, s az egész világmindenség ható anyagát képezik.

Az ember így asztrális teret képez maga körül, a mentalitásának megfelelően. Mindegyikőnknek saját mentalitása, fajtája van. Megvan a saját gondolkodási életünk, s az ennek megfelelő sajátos asztrális terünk, az asztráltestünk. Bizonyos pillanatokban még az alakja is megfelel a kisugárzott ötletnek, sőt az ötletet kisugárzó alaknak is. Az ősanyagatomok ugyanis rendkívül képlékenyek, s azonnal az őket mozgató erő formáját öltik magukra.

Időnként, például éjszaka, amikor anyagteste alszik, személyes asztrális tere az Ön alakját ölti fel. Ezért beszélnek joggal asztráltestről. Az ébrenlét idején ez az asztráltest csak ősanyag összpontosulás az anyagtest körül.

Az is könnyen belátható, hogy asztráltestünk fajtája határozza meg, mely erőket vonzzunk és taszítunk. Asztrál terünket rezgési szintje védi környezetével szemben.

Jan van Rijckenborgh Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzőjének ezoterikus elemzése

..."Ha valaki Istenhez, vagyis a Gnózishoz közeledik, akkor azt mondja, mint Rózsakereszt Keresztély: minden tudás összege, hogy semmit sem tudunk.
Nem nekünk kell Istent felismernünk, hanem neki minket.
A szellemnek be kell vonulnia a mikrokozmoszunkba.
Csak ha ez a szellem bennünk van, akkor birtokoljuk a bölcsességet - egy perccel sem előbb."...

A te fényed, add nekem a Te kegyelmed! Szabadítóm, szabadíts meg engem, mivel a tied vagyok; az, aki tőled származik. Te vagy az én tudatom, hozz engem világra! Te vagy az én kincsesházam; nyílj meg számomra! Te vagy az én teljességem; vegyél magadhoz! Te vagy az (én) nyugalmam; add nekem a tökéletes dolgot, melyet nem lehet elragadni!

Segítségül fordulok hozzád, aki van és aki volt, minden névnél magasztosabb nevet viselve, Jézus Krisztus, az Urak Ura, a korszakok Király által; add nekem a te ajándékod, melyet nem sajnálsz, az Emberfia közvetítésével, a Szellem, az igazság Szent Szelleme által. Adj nekem felhatalmazást amikor kérlek téged; adj gyógyítást a testemnek amikor kérlek téged az Evangélista révén, és szabadítsd meg örökké lelkem fényét és a szellemem. És a Kegyelem istenségének Elsőszülöttje – nyilatkoztasd ki számára a tudatom!

Angyalok

Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban
személyed változó, múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a
múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként
mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz.
Egyszercsak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata
nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e,
vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem
káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt
rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség
formálói és vezetői, melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők
és kikérdezhetők. Bárki érintkezik velük, csak nem mindenki tud erről;
az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a
végtelen áramok valamelyikének sugallata.
A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak,
az ógörögök isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az
angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-
erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő
szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség
burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem "az én
lelkem" s nem "külön lélek", hanem a "lélek", határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való
tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és
ebben igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke
nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-
időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan,
határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy
rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki
múló személye alá hatol: érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a
börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel.
Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet
angyala és még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem
személy, de nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed
azt, ami benne nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az
ördög.
Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség,
fösvénység, stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek.
Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem
a térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.
Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és
rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk
férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördögként
viselkednek.

/Weöres: A Teljesség felé/

Ne várj csodát

Ne várj csodát. Mert a csodás ígéret teljesül, anélkül hogy csoda
történne.
Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz hatolni,
illetve élet-fölötti, különlét-fölötti, valódi lényedbe (itt az "én"
és "más" szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett
káprázatokba, "csodákba" ne keveredj. Ez ellen gyakori ima, gyakori
önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra,
mint itt, ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell
küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot
elfedi előled. Bontsd szét személyedet és szemléld, mint idegent. Ne
maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon
benne semmi olyan, amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a
ragaszkodás is, utálat is hamisít.
Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imádban Istennek
gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát,
mert az ember, imájában, őszintére-vetkőzik Isten előtt; önmagának
folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni. S ha Isten segítségét
kéred, ezzel a személyed alatt ismeretlenül rejlő segítőket sorra
működésbe hozod.
/Weöres: A Teljesség felé/

„És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmat, melyet odaadott a fő arkónnak, a mindenek Anyja-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő elküldte, szent rendelet által, az öt fényt, le az angyalok és a fő arkón tartózkodási helyére. Arra kérték, hogy szükségük lenne az anya hatalmára. És azt mondták Jaldabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog támadni.’ És ő az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott; de ő nem tudta ezt, mert nem volt tudatában a létezésének. És az anyja hatalma kiáradt Jaldabaothból a természetes testbe, melynek képét az egyetlen után mintázták meg, aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és felegyenesedett, és fénylett.”

„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött, az angyalok és az arkónok  közreműködése által, és neki adták hatalmukat az embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik megalkották őt, és nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és hogy jobban képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”

„Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya kegyelmét gyakorolta, mely a fő arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok) képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből. És elküldte, jótékony szelleme által, hatalmas irgalmasságát - egy segítőt - Ádámhoz, a fénylő Epinoiat, mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az egész teremtménynek, együtt gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és tanítva őt a magjának leszármazásáról (és) tanítva őt származása felől, (mi) módon került le. És a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az arkónok ne ismerhessék fel, ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.”

„És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És gondolkodása magasabb szinten állt, mint azoké, akik megalkották. Amikor felnéztek, belátták, hogy gondolkodása magasabb rendű. És tanácskozást tartottak minden arkón és angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd összekeverték mindezeket a négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy zavart okoztak. És elhozták őt (Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy újraalkothassák őt földből és vízből és tűzből és szellemből, mely az anyagból ered, mely nincs tudatában a sötétségnek és a vágynak, és az ő szellemük utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a rablók felöltöztették az embert, a feledékenység kötelékével, és így halandó emberré vált. Ő volt az első, aki lejött, és az első, akit különválasztottak. Az Epinoia fénye azonban mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.”

„És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták neki: ’Egyél, kedved szerint’, mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és gyümölcseik halálos mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe helyeztek.”

„És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely alapján együtt megalkották őt a szellemük képmásának megfelelően. A gyökere ennek a (fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt és csalódást hordoz leveleiben, és a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak magjában, és kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak, akik megízlelik ezt, a Hades és a sötétség a további tartózkodási helyük.”

„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoiaja, ott maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és ne ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki előidéztem, hogy egyen.”

És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket arra, hogy egyen a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám) hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog engedelmeskedni neki (a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely kifogástalanabbá tette őt gondolkodásában, mint a fő arkón. És (ez utóbbi) meg akarta mutatni hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta Ádámra.”

És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta: „Nem az a dolog, amiről Mózes ír (és) te hallottál. Mivel az első könyvében így ír: ’Álmot bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése (volt). Mivel a próféták által is így mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne lássanak.’” (Is 6:10).

„Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő arkón ki akarta hozni őt a bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta megragadni. Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem tudta elkapni őt. És kivette a hatalmának egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott, egy női formát, Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és belehelyezte a hatalmat, melyet a férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem miként Mózes mondja a „az ő bordájából’”.

„És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a fénylő Epinoia megjelent, és fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám) gondolatait elfedte. És kijózanodott a sötétség jelentette részegségből. És felismerte az ő tükör-képét és így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús a húsomból.’ Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a két test eggyé válik. Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el fogja hagyni érte atyját és anyját … [három sor olvashatatlan]”

„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes Tudást. Megjelentem sas képében a tudás fáján, mely a tiszta előtudat Epinoiaja, azért, hogy tanítsam őket és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában és felébresztette gondolkozásukat.”

„És amikor Jaldabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Jaldabaoth) uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént a szent döntés által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta angyalainak a benne lakozó tudatlanságot. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket komor sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben). És Jaldabaothot teljes mértékben eltöltötte a tudatlanság. És amikor a mindenek előtudása észrevette (ezt), elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.”

 „És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az elsőt és a második a (következők): Elohim és Jahve. Elohimnak medve-arca volt, míg Jahvenak macska-képe. Az egyik becsületes, a másik becstelen. (Jahve a becsületes, Elohim a becstelen.) Jahvet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Elohimot a víz és a föld felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés kedvéért.
/Részlet János apokrifonjából/

Sokféle nézete van a Napnak:

Ott van a fény, mellyel a világot

és annak minden teremtményét megvilágítja.

Ott van a szépsége, melyet minden

teremtményre sugárzóan bocsát.



Ott van a békéje.

Mihelyt beragyogja a világot,

az emberek fogadják köszöntését.

És ők továbbadják egymásnak

a béke üdvözletét.




Ott van az élő lélek élete,

amely a Nap segítségével szabadul meg

minden láncától és béklyójától.

Erőt ad az elemeknek,

és a fény egészének

színt és ízt ajándékoz.



Ahogy a Nap fénye sugárzóbb,

mint minden fény a világban,

úgy szépsége is hatalmasabb,

mint minden emberi szépség.



Békéje a világ minden hatalmát legyőzi.



A megváltás, amellyel az élő lelket megszabadítja,

végtelenül többet jelent, mint minden más szabadulás.


Az erő, amelyet a léleknek ajándékoz

erősebb, mint minden más erő.

A Napnak van még egy mélyebb, háromszoros aspektusa,

amely az első és legnagyobb misztériumát illeti:

ez pedig hajójának rakománya.

Ez nem csökken, mint a Hold hajója.

Ezt a bőséget nyilvánítja ki

a Nagyság Atyjának misztériuma,

melyből minden isteni hatalom keletkezett.

Megtámadhatatlanul sohasem csökken.
/Máni/

Bagó Emese

Rosy mix

Ha én rózsa volnék
(Ó, ha rózsabimbó lehetnék)
...volnék lehetnék...
Nem csak egyszer nyílnék
(Rám szállnának szépen a lepkék)
...nyílnék lepkék...
Minden évben négyszer
(Kicsi szívem szépen dobognaa)
...négyszer dobognaa...
Virágba borulnék
(Nem lennék ilyen nagy otromba)
...borulnék otromba...
Nyílnék a fiúnak
(Vidám szívem senki sem érti)
...fiúnak érti...
Nyílnék én a lánynak
(Se gyerek, se nô, se férfi)
...lánynak férfi...
Az igaz szerelemnek
(Senki-senki itt a világon)
...szerelemnek világon...
És az elmúlásnak.
(Mi is az én titkos nagy álmom)
...elmúlásnak álmom...

Szégyenlem magam, hogy Weöres-hez előszót van pofám írni, de nem tehetek mást. Egyszerűen annak a katarzisa, ahogy az öröklét, az örökkévalóság, mint valami itatóspapíron, az életen áttündöklik, és árnyékká világítja, ami fény volt addig, úgy veszít jelentőségéből az én -és a csoporttudat ideje, a történelem. És úgy ragyog föntebb annak a valósága, hogy nincsen más, csak Én, minden más annak a helyzete, állapota.
Ezért, gyarló mód, semmilyen tradíció nem hat már meg. Éppen úgy az antropozófia fejlődéstörténetei sem. Értelmetlennek tartok múltban való kotorászást és föllelt életminőségekhez való hasonlitgatást akkor, amikor ez a múlt a jelen gondolatai által születik.
Fantasztikus, ahogy Weöres megpendíti az igazságot: tudat-, azaz lélek-élet állapotod az, amit látsz külső valóságnak, legyen az bármilyen korszak, hiszen, mind egyszerre valósul meg: általad.



Az eszme-idő

A teljes-idő mása a jelenség-időben: az eszme-idő. Egy ember élete
az eszme-időben nem a születéssel kezdődik és nem a halállal végződik.
Homályos, felelőtlen perceid az eszme-időben mindig "ifjúkoriak",
érett, felelős perceid pedig "öregkoriak", független attól, hogy
húsz, vagy hetven éves korodra esnek-e.
Az eszme-időben az egy-ember élete mindig a gyarlóbbtól a különb
felé halad, az emberiség élete pedig a különbtől a gyarlóbb felé. Mert
mindig csak az egy-ember emelkedik az életbeli állapot fölé; az
emberiség egésze alaktalan tömeg, mely elsötétül.
Az emberiség négy fő-korszaka az eszme-időben:
Első az Aranykor. Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta,
világos és a változó tényezők minden nehézség nélkül, önkénytelenül
köréje-rendeződnek. Az emberélet csöndes-derűs, egyszerű, titok-
nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel.
Második az Ezüstkor. Az emberekben különválik a változatlan alap-
réteg s a változó személyiség. Az öröklét háromféleképpen sugárzik át
a mulandóba: mint létezés, feltétlen érvény, igazság; mint az időbelit
az időtlen felé vonó jóság; s mint az előbbi kettőnek formai
tényezője, szépség. Az emberéletet a képességek burjánzása jellemzi, a
nagyobb nehézség nélkül elérhető óriás-eredmény. Az égi segítség
megsokszorozza az emberi-erőt, s az ember nem mindig annak
szolgálatára fordítja erejét, akitől kapta. Az Ezüstkor lázadó embere
oly hatalmas, hogy a testtelen erők csak súlyos, váltakozó harcokban
bírják legyőzni.
Harmadik az Érckor. Az emberekben a változatlan és változó közti
kapcsolat meglazul, folytonos erősítésre szorul. Az igazság, jóság,
szépség már nem magától-értetődő, hanem keresni kell. Az igazság
keresése a tudomány, a jóságé a törvény, a szépségé a művészet. Az
Érckor embere szívós, szorgalmas, bátor, szenvedélyes, jussából nem
engedő, bosszúálló; makacs szorgalmával többnyire eléri az eredményt.
Ha fellázad: ereje kevés ahhoz, hogy veszedelmessé válhasson, de oly
szívós, hogy a testtelen erők csak tűz-vízáradattal bírják letiporni.
Negyedik a Vaskor. Az emberekben nincs többé kapcsolat a
változatlan és a változó között, legföljebb villanásképpen,
álomszerűen. Csak a változót ismerik s a változatlan iránti érzéket
elveszítik. Teljesen a tér és idő bontott jelenségvilágában élnek s
azt, ami bontatlan, tér- és idő-fölötti: Istent, az öröklétet, a
testtelen erőket, mind a térben és időben képzelik el külön-külön, a
mozgalmas jelenségek mintájára: ezzel az emberi ős tudás zűrzavaros
mesévé válik. Némelyek látják ennek a mesének képtelenségét, ezért
Istent és a lélek halhatatlanságát s a túlvilágot tagadják; mások,
gyávaságból, mindenáron hinni akarnak a lehetetlen mesében. A Vaskor
tragédiája, hogy a vaskori ember balga, ha hitetlen és mégbalgább, ha
hívő. Az igazság, jóság, szépség felé törekvő jószándék többnyire
megvan, de éppoly reménytelen, mint a szárnyaszegett madár repülése.
Az igazságot felváltja százféle nézet, a tudományt az adat-bogarászás
és népszerűsítő tömeg-művelés. A jóságot felváltja az érzelgősség,
mely, míg egyfelé könnyekig meghatódik és cukrot-mézet osztogat,
másfelé gyűlölködik és könyörtelenül vetkőztet. A törvényt felváltja
mindenféle rendelet, melynek az erkölcshöz semmi közük, a vezetőség
érdekéből fakadnak; ha változik az uralkodó-párt, akkor amiért egy
nappal előbb börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé
kerülsz, és amiért egy nappal előbb kitüntetést kaptál, most
ugyanazért felakasztanak. A Vaskorban csak őrök és rabok vannak, s
minden rendszerváltozáskor e két kaszt megcserélődik. A szépséget
felváltja a kivánatosság, a művészetet a szórakoztatás és
lakásberendezési lim-lom. A Vaskor embere amílyen erőszakos,
ugyanolyan tehetetlen; mindent szervez, rendez, irányít, de csak
kuszaság lesz belőle; minden, amiből építeni akar, kátyúból van.
Sohasem fordul a felső hatalom ellen, hiszen nem is ismeri;
kipusztításához nem kell vízözön: ha feléli lehetőségeit, tönkremegy.
E négy korszak az eszme-időben létezik, nem a történelmi időben; de
a történelmi idő minden szakasza viseli e négy korszak valamelyikének
bélyegét.
Vizsgáld meg, hogy te magad az Arany-, Ezüst-, Érc- vagy
Vaskorszakba tartozol-e.

/Weöres Sándor: A teljesség felé/

GYÖNGY

/// Máni himnuszai

Mint a tengerek habjaiból a gyöngyöt, úgy emeli ki az Élő Szellem az embert az ő küzdelmeiből.

01. Máni, aki magát az Élő Jézus apostolának nevezi, így szól: Máni vagyok, Jézusnak, a Körőstenesnek apostola, az Igazság Atyjának akarata által. Általa létezem, belőle vagyok, benne van minden, és mindenben Ő van. Soha el nem fogyó Élet Ő, örök éltű, örökkévaló, végtelen, teljes, egész EGY. Az igazság, amely bennem élő, megosztatott, felmutattatott mindannak is, aki velem tartott. A békéseknek békességet osztottam, és reményteli szavakat beszéltem az örök nemzetségnek.
02. Befogadtam azt, aki igazságban tudott járni, mutattam, hogyan kell lépni a felfelé vezető csapáson.
03. Én írtam saját kezemmel e halhatatlan sorokat, és elhelyeztem bennük az érteni, tudni, látni valót. Hatalmas tetteket, nagyszabású történéseket beszéltem el. Áldásos jelek ezek, és jó hír mindahány.
04. Élő Ősten által nekem felfedett igazságot mutattam fel. Kiálltam mindenekért, mindenek elé, hogy tanúsítsam, látom is mindazt, amiről szólok: a kinyilatkoztatottakat.
05. Dicséret illeti Mánit, és szent választottait. Áldással teljes, szűzi lényegű lélek, kívánom, hogy Világosságban győzedelmeskedj! Atyánk, ki mennyei trónuson székelsz, Aki magad Világosságából áradsz a mi fényünkké, bocsásd meg eltávolodásunkat!
06. Világosság, fenség birodalma vagy, kérünk Téged, gyakorold bennünk végtelen kegyelmed!
07. Tizenkettő erő megmérhetetlen házai; korok, melyek nem múltok, csak teltek! Világosság-atya koronája vagytok!
08. Áldott Nap udvara, pirkadat, az EGY Ősten istenségei örülnek meg jöttödre.
09. Áldottak vagytok, ti örök szépségű virágok, kiknek a Magasságos EGY a gyökeretek; Ősten gyermekei a fény szülőhonából.
10. Öreg Ősten, Örök Atya, Te Élet, és annak adója, első szeretetben megjelent Őstűz, megtörted az ellenkezőket. Igeként hatalmas tett vagy, ám megdicsőült, nyugalom is: Élő Manasz. Győző vagy Te a lázadáson.
11. Világosság és szeretet, a Föld megmentésére viselsz koronát! Győzelem!
12. Énekeljetek a dicsőségesnek, a bölcsnek, a győztesnek!
13. Hajnal szelleme, ébredő fényesség, fényistenségek, fényapák, fenséges fejedelmek, megannyi nagy ős, a legyőzhetetlen ország lakói, valamint az öt nagyapa örömteli imát zeng most. Dicsérik a fényük forrását, a bölcsességben győzedelmest!
14. Aki tudja, hogy szereti őt a Világosság-atya, az Örök Ige, Aki maga az Igazság, a Teremtő mester, ki új kort épít, az Erő-fény árasztója, Élet-atya, Akiből Élet származik, dicsérik Őt, az áldást magát, az általunk áldottat, a bölcsességben győzedelmest!
15. A diadalmas, háromszorosan Atya, a Fény tizenkét szolgálólánya, a vezetők, a vigyázók, a kormányosok magasztalják a bölcsességben győzedelmest!
16. Dicsőség fényoszlopa, Ősképek hatalma, a szél, a víz, a tűz kerekének forgását látó angyalsereg dicséri az Egyetlent, a bölcsességben győzedelmest!
17. A tündöklő Nap, a Hold, a sok csillag, a Világosság szolgálói, a ragyogók, az értelem-fény, a Bíró, ki igazságot ítél, dicsérik a bölcsességben győzedelmest!
18. Földi és égen járó testek; csillagsereg is lantot, hárfát penget, boldogan dicséri a bölcsességben győzedelmest!
19. Hegyek, folyók, más vizek, szél lehelte pára, és a négy kozmikus test, a virág ruhájú fák, az illatozó kertek dicsérik a bölcsességben győzedelmest!
20. A Szellemtől bölcsek, az apostolok, az igazak népe, kik magukat Merkúr testének vallják, meg a Világosságot tisztelő papság dicséri a bölcsességben győzedelmest!
21. Énekeljétek, amit az angyalok! Áldjátok az Atyai Értelem fényét, a teljesség bölcsességét! Öröm fiai, a Napok Napját áldjátok; az Erőt, a Mindenható Igét, Hatalmat, dicsérjétek a bölcsességben győzedelmest!
22. Énekeljünk most mindannyian! Daloljunk Máninak, Élő Ősten emberének, e szentté lett, teljessé vált napon!
23. Örömmel eltelve tanuljuk meg a Jézus általi Élet-kinyilatkoztatást! Legyen ünnep e nap, dicsérjük mi is a bölcsességben győzedelmest!
24. Égjenek lámpásaitok, olaj legyen korsóitokban, álljatok őrt a Trón ünnepnapján az öröm vőlegénye felett! Atya jóságának fénysugarát befogadva dicsérjétek a bölcsességben győzedelmest, a Paraklétát!
25. A fény fiai, nemzetsége vagyunk. Halmozzuk el Mánit virágainkkal!
26. Örvend Jézus, a Fiú, és boldogan koronáz meg Téged, Máni! Amit Ő épített és romba döntöttek, Te helyre hoztad. Az Ő ösvényét, mit elrejtettek, te ismét leleplezted! Elpalástolt tanítását újból izzóvá szítottad! A bölcsességet előhívtad beszédeiből.
27. Igétől várandósak, felszenteltek vagyunk, dalkoszorúval ékesítjük fejét! Kik együtt énekelnek, mintha rózsát adnának kezeibe! Igazsággal ítélőnek győzelme ez, ki diadala trónusán székel. Részünkül jusson Ő, mi hívők vagyunk, és kiválasztottak!
28. Atyánk kifejezhetetlen nagyság. A Fiú a mérték fölötti türelem, tűrés. A Szent Szellem az Élet adó.
29. Atyánk öröktől rejtező, a Fiú idegen e kerekségen, a Szent Szellem a korokon átívelő út adományozója.
30. Atyánk a magát teljesen ismerő Mindenség. A Fiú a magát létre hívó Ige. A Szent Szellem a csenddel jelentést idéző, rejtett igazságot előhívó.
31. Atyánk a Mindenség, és annak Mindenható ura. A Fiú az Atya engedelmes gyermeke. A Szent Szellem a korok fényessége, világok Világossága.
32. Atyánk pecsétjele rajtunk a csenddel hallgató száj. A Fiú jele mirajtunk két kezünk nyugalma, békéje. A Szent Szellem jele bennünk a fehér szűziség.
33. Atyánk jele a Szeretetünk. A Fiú pecsétjele, hogy megismerjük a bölcsességet. A Szent Szellem pecsétje, ha teljesítjük a szeretet iránymutatását.
34. Atyánkra találtunk: csendes ajkunk jelzi. A Fiúra leltünk: békés kezeink mutatják. A Szent Szellemet találtuk: szűziségünk fehére hirdeti.
35. Nem kimondott szó alkotja birodalmadat, hanem az erő, mely által az eredeti hang fénnyé lehet.
36. Ez az erő él szívemben is, amely csupán öt szót tart magában, míg ajkam, beszédem szórengeteget fecseg.
37. Öt fa növekszik Atyánk kertjében is, öt szűzi lány közelít olajjal bő mécseseket hozva. Menyegzőjüket tartják a vőlegénnyel. Mindannak, aki hivatalos a családjába tartozni, átadja az Atya öt irányadó szavát.
38. A Szent Szellem öt erejében, ott a jó. Őt fogadja a Lélek öt szerve. Ezen öt hatalom az uralkodó elejétől fogva. Mindahány az Egyetlen Szellemből fajul.
39. EGY Ősten, és mégis: rejtett is, megnyilvánuló is, az Életig visszavezethető lét, az örök csendben nyugvó, de mégis suttogó.
40. Lantod zengesd, Lélek!
41. Énekelj a családdá lettekért, az ezzel szenteltekért!
42. Dalold: Őstenem, Életem, összetartó építőm, és eredetem, Teremtőm!
43. Mélyen bensőmben szeretem Jézusunkat, a Segítő Szüzet, valamint az építő, alkotó, tevékeny ősteni értelmet.
44. Mélyen bensőmben dicsőítem az Atyát, a Fiút, a Szent Szellemet.
45. Fáradhatatlan szívvel zengjünk a megszenteltekért!
46. Jó úton jártál, Őstenember, az Ősten-erők szeretete övez, el ne bukj!
47. Halld, egyfolytában hívnak Téged, Nem rónak fel semmit, mi volt, ha többé nem tekintesz vissza.
48. Előre nézz, s úgy visszanéz az Ősten, s eltökélt legyél, különben szenvedni fogsz!
49. A szenny kezét, lábát kötözd meg, vesd vissza a sötétnek a mocsok-lénytestet!
50. Megszépül az a galamb, amelynek szavát a fiókái hallgatják. Jó a pásztor, ki legelteti a nyáját.
51. Dicsőség Dicsősége, Fejedelme, Királya! Az Élő Tűz, Víz, Szél három hatalmának kerekét mozgatod Végtelen, Örökkévaló Mindenség-önvalódból kiindulva; mozgatod az Első Manasz arzenálját.
52. Ősteni vándor, ősképek őrizője, hordozója, ki a kerekség mélyén jársz, kezedben a teremtés felelősségének súlya.
53. Olyan Hold, mely álmot nem ismer. Olyan Nap, mely felemeli a tisztává minősültet.
54. Teljes, végtelen boldogság, győzelem! Atyja jele, pecsétje Ő: Atya arca az Ő arca.
55. Megszentelő, meggyógyító Jézus, Te Élő Lelkek megtartója: kereső vándorok ösvénye, Élet kincséhez vezető út kapuja!
56. S Te, a Teremtő szeretett leánya, Fénynek áldott, szépséges szűzisége! Gyönyörűség vagy, melytől megszégyenül mind a romlás úrhatnám népe.
57. Mánival a Paraklétával, ki Atyátok nektek is, úgy pendültök egyazon hangként, ha távol marad tőletek az aggodalom.
58. Mennyeiek, ősteni lényként már tudjátok: mindannyiunk lénye azonos a középben.
59. Kétségmentesen gondolkodjatok, békességet cselekedjetek!
60. Családdá szentelődöttek, kik ősteni törvényt kutattok, tudásotokká tegyétek még a három békességet: a törvényt, a szeretetet, a tökéletességet.
61. Kik e hárommal vannak, Őstennel valónak hívhatják őket.
62. Legyünk összhangban e hárommal, éberen, békességgel! Ki ellenként áll fel, megszégyenül tévedéseivel; megszégyenül a Szent Embert rágalmazásában.
63. Oldjuk fel a sötétség pecsétjét: a bánatot! Viseljünk Ősten-pecsétet: víg örömöt!
64. Északi szélként átjár minket Máni.
65. Ha felvonjuk horgonyunkat, Fényhaza felé vitorlázhatunk.
66. Lámpástestet szinültig töltsünk olajjal, mielőtt Atyánk megérkezik!
67. Ébren várjuk, ne aludjunk, míg át nem vitt minket Urunk!
68. Fejünkön koszorú, kezünkben a győzelem pálmaága.
69. Fényruhát öltünk, tündökölve, és menyegzői termébe lépünk.
70. A Boldogasszony Mária lelke is, és mi is mindannyian ott uralkodunk Vele.
71. Élő Víznek Forrása, általad megy végbe az Atya alkotása.
72. Korok fénylő palástja vagy, melyet magára ölt az egybetartozók családja.
73. Ország-jogar vagy, mely támaszuk.
74. Világossághon kapuja vagy, melyen abba lépnek.
75. Atya nevében áll a dicsőséged, Te soha sem hervadó fának Élet-gyümölcse!
76. Szent galamb, csőrödben háromágú ánizzsal szállsz az egekbe.
77. Áldott a megtalálód, és boldog, aki ismerőd.
78. Aki ismer, benned él, azt nem éri halál: örök Életben nyugszik mindörökkön.
79. Dicsőség, tisztelet Jézusunknak, a szentelt családunk királyának!
80. Ősten, nyugalmat áradó, Téged dicsőítelek.
81. Ősten, vetett szegletkő, Téged dicsőítelek.
82. Szegletkő, önmagával azonos.
83. Megingathatatlan alap: örökkévaló, változatlan.
84. Anyaglétű természet keresztjén az ártatlanság. Föld, anyagmélyi, legdrágább kincs.
85. Hajnal harmat-fia, Jézus: világ hős tűrője, viselője, hordozója.
86. Fák nedve, gyümölcs édese. Mennyei szem, kincset őrző. Teremtettek öröme, mindenek békessége.
87. Gyönyörűség beszélni rólad; belül-kívül, magasságban-mélységben, távolban-közelben keresni, és megtalálni Téged!
88. Rejtett, mégis megnyilvánuló; örök csendesség, mégis suttogás.
89. Nyájas néped vagyunk, engedj belépnünk kapuid során, engedj megállnunk színed előtt!
90. Megtalálja a kereső. Ad Ő a kérőnek. Megnyit a zörgetőnek.
91. Gyertek, szerelmetes testvérek, átadni magunkat az Igazság Igéje boldogságának!
92. Anyagvilágnak csak tévútjai vannak.
93. Azon ajtót nem lel, aki keres.
94. Nem lelheti Őstent, még ha keresi sem.
95. Hasában lakik az ilyennek az ura, s dicsősége: a combjai közti „szemérme”. Emésztő lángban égő oroszlánok nappal, vágyak űzte farkasok ők éjjel.
96. Nappal Napjává lesz, ki a lángot legyőzi. Éjjel Holdjává lesz, ki győzi a vágyat.
97. A Lélek Napja és Holdja távol tart fűtőn perzselő nyári meleget, ádáz, fagyot, téli hidegséget.
98. Tűzön, zsarátnokon úrrá lesz családunk; úrrá a pusztító, égető vágyon! Legyőzzük az oroszlán fejű sárkányt.
99. Tökéletes válik a nappal Napjává. Kereső válik az éjszaka Holdjává.
100. Ősten szeretete galamb módra száll alá, s Élő Birodalomként ismét megnyilvánul.
101. Galamb-minőség a Szent Szellem sajátja. Kígyó-minőség a szentségteleneké.
102. Galamb és kígyó más-más minőségek; egyik a másikkal nem él egyazon „helyen”.
103. Földi arany, ezüst a tisztultnak nem kincs. Csak a meg nem tisztult remél ezektől bármit is.
104. Ím, most nagyságot, nevet nyert a szegénység: „szent kisigényűséggé” kereszteltetett!
105. Szegénységnek, alázatnak új neve: Ősten féle, ősteni gazdagság.
106. Testvérek, alázatosak legyünk! Szeressük a kis igényűség nemeit! Test szerint szegények, Szellemben gazdagok legyünk!
107. Éljünk szerényen, másokat Szellem-gazdagítva! Éljünk semmit meg nem tartva, s ettől minden felettiként anyagot uralva!
108. Mit kezdenénk anyag-értékekkel! Őstent szeressünk helyettük! Világosságában a valódi érték, valós hatalom! Tudásával jár a bölcsességünk.
109. Lássátok, eljött a mindenkit gyógyító! Érti a dolgát.
110. Elénk tárta legértékesebb gyógyírjait, és így szólt: „Aki gyógyulna, magát gyógyítsa meg!”
111. Fürkésszétek ki sorban a szereit! Csak általa létezhet valós egészülés! Semelyik beteget sem küldi el, senki sebzettel nem gúnyolódik.
112. Ő Az, Aki mestere dolgának. Szelíden becéző. Szabaddá feltárja sebeinket, és enyhülést adó írral kezel.
113. Pirkadat: hogy feltár, és megtisztít. Nappal: hogy kiéget, s megenyhít.
114. Mi feltáró: a gyengédsége; ne rejtsük előle bajunkat!
115. Ne adjunk alkalmat, helyet a bajnak rejtőzködni, nehogy ronthasson az új ember bennünk várakozó, nagy, szépséges képén!
116. Hagyjuk, hogy Ő hozzon egészülést, Aki meggyógyítja sebeinket!
117. Minden vétket töröljön el rajtunk, és a hegeket is, melyek lelkünkön varasodnak!
118. Világ Világossága, Izzó, tégy izzóvá engem is!
119. Összes kor koronája! Fény-anya virága! Szeretők mécsese!
120. Építők szilárd rendje. Vezérek ereje, öt fiuk hatalma. Nyilas nyila vagy!
121. Tündöklő gyönyörűség. Tökéletesség Ikre. Bölcsesség háttársa. Gondolat Világos Atyja vagy!
122. A Mindenség középponti tudatossága.
123. Fényadó értelme, kitartó türelme vagy!
124. Tökéletesek tökéletessége, látók bölcsessége, szerető szeretete, hívő hite vagy!
125. Gondolat teljessége, ősteni határozó vagy!
126. A Megvilágosító tana vagy. Annak Világosságig vivő lépcsői. Jóság kincstára. Megmentés hajója. Szent bárka szent terhe, rakománya vagy!
127. Áldott ihlet vagy, s a méltókra szálló könyörület!
128. Tiéd a dicsőség: Megtartó!
129. Világosság-szellem, gyere, hordozz körül engem, míg végig éneklem az Ember Fiának dalait!
130. Parakléta-fiak! Zenével dicsérjük az Ő bölcsességét!
131. Keserű gyökeret levágó, kétélű kard vagy! – daloljuk!
132. Tisztaság kezében az ellent meggyőző eszköz vagy!
133. A Harcos-ős hajója vagy, ez által elfogható minden kalóz!
134. A Bajnok-ős fegyvere vagy: általad emelkedhető felül az ellenségeskedők hada!
135. Áradó Világosság Szeme vagy! Könnycseppeket hullatsz, míg az összes gonoszság le nem süti az övét!
136. Testvér, a Tökéletes Ember egyenesen megáll a Világegyetem középpontjában, hogy benne élhess, és koronádat elnyerd.
137. Az öt megszentelt testrész az anyagi fölébe ér, hogy ne szenvedjen többet a szíved, hogy levethesd a vétkekkel járó terheket.
138. Az Igaz hozza a megvilágosodást. Az Üdvözítő gyógyírja: minden sebed orvosolja.
139. A bölcsesség tana rád teríti köpönyegét. Lépj át örömben a Világosság országába!
140. Eljön az Élők Honának hírnöke, hogy tündöklésével, erejével felül kerekedjen a deviáns anyagon.
141. Emiatt áll ki Ő Atyja erejében, s az egész lázadáson győzedelmeskedik. Önhittséget oszlat el, leszaggatja homlokunk ékítő földi drágaköveit. Zsarnokság nyűgözője lesz, megtöri államaik hatalmaskodását. Tűz kútjaiba veti a rosszat, és lefedi azokat, betemeti. Kioltja eztán a járatok parazsát, hogy még füstjük se szálljon ide vissza.
142. A magával hozott Világosság a helyére áll végül. Megtartja az igazakat, bezárja a kínhon kapuját, és elállja a sötét hatások útjait.
143. Elkobozza a téves istenképek csónakjait. Szennyfolyamok gátjaként kiáll, s a tiszta vizet kimenti belőlük. Kihúzza a sötétség gyökereit, és eldobja magától a nagy messzeségen túlra. Megárasztja az Élet-tengert, és arra engedi hű családja vitorlásait. Arra engedi a Merkúr-emberek hajóit, kik a megtisztult létezőket a Magasságba emelik. A sebesülteket ellátja, a szunnyadókat felébreszti. Emlékezést ad a feledőknek. Világot gyújt az igazak szemében, hogy a láthassák Fényhonunkat, odafent.
144. Haza hívja a külhonba sodródottakat; útmutató lámpása a sötétben kutatóknak. Élők Atyja által adott ösvényt tesz eléjük. Királyi csapáson egyengeti lépteiket, amely a Béke Országába, felfelé vezet. Az igazak eme királyi úton lépdelnek, s így a Fényhaza benső Világosságába hazatalálnak.
145. Ott ragyogó tisztaság-ruhát öltenek, s homlokukra égi ékkövet helyeznek. Ennek tündöklése angyalokhoz hasonlatossá teszi mindannyiukat.
146. A Fényszülött, kit az Atya küldött, elülteti az emberek számára az Élet Fáját. Szeretteit magához hívva így beszél: „Eztán mindig válogassátok a magot, tisztogassátok, s ami belőlük kikel, azt gondozzátok! S ha majd beérik a termésük, a gyümölcsöt a hajóra vigyétek!”
147. Ahogyan itt elbeszéltem nektek, olyan módon kerül majd lelketek a Fényhajóra.
148. Háttársad legyen himnusz, zene is, így szeretnek majd, ha hárfádon, oudodon játszol.
149. A Szeretett Fiúnak játssz a hárfán, az Élet Fejedelmének ajánld játékodat! Játssz az Élő Éternek, a Korok Korának!
150. Zenélj a Fényhonnak, Világosság-országnak, énekelj az Életfának! A megszentelt tannak lantját pengesd, a feltámadás hangszerén zengesd zenédet!
151. A szentesült szív hangjára, lantod zengésére, szélesre tárul, s vár az országkapu! Készen a menyegzői vacsora.
152. Ha himnusz, és hangszer lesznek a barátaid, körülölelnek a zenéjükkel.

/Zselenszky Tamás fordítása
http://zselenszky.blogspot.hu/2010/03/manigyongy.html/

Idő

Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő,
melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz.
Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső
idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan,
hol lassan múlik.
Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy
változó jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként
rávetődnek.
Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.
Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő.
Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények
sorozatából alakulnak. Más természetű a teljes-idő. mely a
változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza. A világteremtés,
világfolyamat és világvég a teljes-időben rejlik; a jelenség-időben a
vég nem fog elérkezni soha, ahogy a teremtés nem történt benne
semmikor és ahogy a létezés sem fér bele, csak annak számtalan
keletkező-pusztuló megnyilvánulása. A jelenség-idő minden percében
egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás, mint véges
mása a végtelen teremtésnek, létezésnek, itéletnek; de a teremtés,
fönnmaradás, végitélet nincs meg benne. A jelenség-idő nem végtelen,
mégsincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-időben a teremtés a
kezdet, a fönnmaradás a közép s az itélet a vég, s ezek benne éppúgy
egybeesnek, ahogy a pontban egybeesik a plusz- és minusz-végtelen s a
kettő közti végtelen távolság. A teljes-idő, mit minden változatlan-
végtelen, pont-szerű; s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy
távolabbi körként övezi.
/Weöres Sándor: A Teljesség felé/

A Nulla az,
ahol az Igazi Móka kezdődik.
Mindenhol máshol
túl sok számolgatás van!
/Hafiz/

„Kérdés: Mi tartja vissza a tudatszintünket?

Válasz: A kötődések! Az a titkos élvezet, amit az érzelmekből és az összes tapasztalásból nyerünk. Itt mindenki tapasztalás függő. Rákattantatok a tapasztalás tapasztalására. Indítunk egy 12 lépéses csoportot a tapasztalás függőknek! Semmilyen „odakint” lévő dolog hatásának nem vagy kitéve. Egy egyszemélyes táncot jársz önmagadban, hogy annyit facsarhass ki belőle amennyit csak tudsz. Ha nem tennél semmit, és csak hátradőlnél, akkor Isten Áldása megerőltetés nélkül mindent felfedne előtted. Nincs mit keresni, nincs mivel gyarapodni, nincs mit megszerezni, és nincs mit tapasztalni.”
/David R. Hawkins/

Így szólt hozzám: „János, János, miért kételkedsz, és miért félsz? Számodra nem szokatlan ez a kép, igaz? – ezért ne légy hát félénk! – Én vagyok az, aki mindig veletek van. Én vagyok az Atya, én vagyok az Anya, én vagyok a Fiú. Én vagyok a szeplőtelen és a megvesztegethetetlen. Most azért jöttem, hogy tanítsalak téged arról, mi van és mi volt és mi fog elkövetkezni, hogy megismerhesd ezeket a dolgokat, melyek nincsenek kinyilatkoztatva és azokat, melyek kinyilatkoztatásra kerültek, és hogy tanítsalak a megrendíthetetlenül tökéletes Ember fajával kapcsolatos dolgokról. Nos, ezért hát, emeld fel az arcod, hogy befogadhasd azokat a dolgokat, melyeket ma tanítok neked, és hogy elmondhasd szellemtársaidnak, akik a megrendíthetetlenül tökéletes Emberi fajból származnak.”

És megkértem, hogy mindezt megtudhassam, és ezt mondta nekem: „A Monád  királyság, és semmivel sem áll felette. Ő az, aki létezik, és mint Isten és mindeneknek Atyja, a láthatatlan Egy, aki mindenekfelett áll, aki létezik, aki romolhatatlanként a tiszta fényben van, abban, melyet egyetlen szem sem láthat.

„Ő a láthatatlan Lélek, akire nem helyes úgy gondolni, mintha Isten lenne, vagy valami hasonló. Mivelhogy ő több annál, mint egy isten, mivel senki nem áll felette, semmilyen úr nem felettese. Nem úgy létezik, mint valaki alárendeltje, merthogy minden őbenne létezik. Mert ő az, aki önmagát létrehozta. Ő örök, mivel nincs szüksége semmire sem. Teljes mértékben tökéletes. Semmiben sem szenved hiányt, ami szükséges lenne teljessé válásához. Ő sokkal több ennél, tökéletes a fényben. Ő határtalan, mivel nincs más, senki sem jár előtte, hogy határokat szabjon számára. Ő kutathatatlan, mivel senki sem jár előtte, hogy megvizsgálhatná. Ő mérhetetlen, mivel senki sem jár előtte, hogy megmérhetné. Ő láthatatlan, mivel senki sem látta őt. Ő örök, mivel örökké létezik. Ő kimondhatatlan, mivel senki sem volt, aki képes lett volna neki, róla beszélni. Ő megnevezhetetlen, mivel senki sem jár előtte, aki nevet adna neki.”

„Ő a megmérhetetlen fény, mely tiszta, szent (és) makulátlan. Ő a kimondhatatlan, tökéletes a megvesztegethetetlenségben. (Ő) nincs a tökéletesség állapotában, sem az áldás nélküliben, sem az isteniben, ám ő messze a legnagyobb. Neki nincs sem testi felépítése, sem testetlen. Nem nagy és nem kicsi. Nincs értelme azt mondani: ’mekkora?’ vagy hogy ’milyen?”, merthogy senki sem ismerheti őt. Ő nem valaki a (többi) létező között, ő messze a legnagyobb. Ő nem csak (egyszerűen) a legnagyobb, hanem létezése sem része sem a korszakoknak, sem az időnek. Mivel ő, aki részese egy korszaknak már korábban létrejött. Időt nem juttattak számára, mivel semmit sem kapott senkitől, ezért az csak kölcsön kapható. Mivel aki másokat megelőz, nem szenved hiányt, azért  megkaphatja tőle. Inkább, ez utóbbi az, ami az ő fényénél inkább elvárhatónak tűnik.”

 „A tökéletesség szempontjából fenséges. Ő tiszta, mérhetetlen tudat. Ő egy korszakot adó korszak. Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom. Ő malasztadó malaszt, de nem mert birtokolja, hanem mert ő adja a mérhetetlen felfoghatatlan fényt.”

"Ezért mondta azt Dogen-zenji: "Ne várd azt, hogy mindenki, aki zazent gyakorol, eléri ennek a mindig velünk lévő szellemnek a megvilágosodását." Azt értette ez alatt, hogy ha azt gondoljátok, hogy ez a nagy szellem valahol rajtatok kívül van, a gyakorlásotokon kívül van, akkor ez félreértés. A nagy szellem mindig velünk van. Ezért ismételgetem ugyanezt a dolgot újra meg újra, amikor azt hiszem, hogy nem értetek meg. A zen nemcsak annak az embernek való, aki keresztbe tudja tenni a lábait, vagy akinek nagy szellemi képességei vannak. Mindenkinek Buddha természete van. Mindenkinek meg kell találni az utat, hogy felismerhessük valódi természetünket. A gyakorlás célja a közvetlen tapasztalatszerzés arról a Buddha természetről, ami mindenkié. Bármi, amit tesztek, a Buddha természet közvetlen tapasztalása legyen. A Buddha természet azt jelenti, hogy a Buddha természetnek a tudatában kell lenni. Erőfeszítésünk terjedjen ki minden érző lény megmentésére. Ha a szavaim nem elegendőek, rátok csapok! Akkor majd megértitek, hogyan gondolom. És ha most éppen nem is értitek meg, egy napon majd rájöttök. Egy szép napon megérti majd valaki. Várom majd a szigetet, amiről azt mondták nekem, hogy Los Angeles partjaitól lassan Seattle felé mozog.
Úgy érzem, hogy az amerikaiaknak, különösen a fiatal amerikaiaknak, nagy lehetőségük van arra, hogy megtalálják az embernek való igaz életutat. Nem nagyon kötnek meg benneteket anyagi dolgok, és nagyon tiszta szellemmel, az örök kezdők szellemével kezditek a zen gyakorlást. Képesek vagytok pontosan úgy felfogni a Buddha tanítását, ahogyan ő értette. Ne ragaszkodjunk azonban se Amerikához, se a buddhizmushoz, sőt, még gyakorlásunkhoz se. Örök kezdő szellemünk legyen, ami mentes attól, hogy bármit birtokoljon, olyan szellemünk, ami mindent tovamozgó változásban tud. Semmi sem létezik egy pillanaton túl jelen alakjában és színében. Az egyik dolog a másikba folyik, és nem fogható meg. Mielőtt elállna az eső, már madarat hallunk. Még a vastag hóréteg alatt is látunk hóvirágot és friss hajtásokat. Keleten már láttam rebarbarát. Japánban uborkát eszünk tavasszal"

Shunryu Suzuki: Zen szellem az örök kezdők szelleme

„És megteremtvén […] mindent, megszervezte az első eónok modelljével összhangban melyek  létrejöttek, így meg tudta alkotni őket, hasonlatosan az elpusztíthatatlanokhoz. Nem azért, mert meglátta az elpusztíthatatlanokat, hanem az ő hatalmassága miatt, melyet az anyjától vett, és ami létrehozta őbenne a kozmoszhoz való hasonlatosságot. És mikor látta az őt körülvevő teremtményeket, és a körülötte lévő angyalok seregét, melyek általa jöttek létre, így szólt hozzájuk: ’Én vagyok a féltékeny Isten, és nincs más Isten mellettem.’ Ám ezt bejelentve, jelezte az angyalok felé, akik jelen voltak, hogy létezik másik Isten is. Ha nincs másik, akkor kire féltékeny?”

„Azután az anya ide-oda mozogni kezdett. Tudatosodott benne tökéletlensége, amikor fénye halványulni kezdett. És ő elsötétedett, mert hitvese nem értett vele egyet.”

És én ezt mondtam: „Uram, mit jelent az, hogy ide-oda mozgott?” Ám ő elmosolyodott és azt mondta: „Nem gondolod, hogy ez az, amiről Mózes szólt, miszerint ’a vizek felett’. Nem, de amikor látta a gonoszságot, mely megtörtént, és a fia által elkövetett rablást, igen bánatos lett. És a tudatlanság sötétségébe burkolózott, hogy felejtsen és szégyenkezni kezdett. És nem volt bátorsága visszatérni, de mozgolódott. És a mozgása ide-oda zajlott.”

„És a gőgös hatalmat vett el az anyjától. Mivel tudatlan volt, úgy gondolta, nincs más létező, kivéve egyedül az anyját. És amikor látta az angyalok sokaságát, melyeket ő teremtett, saját magát fölébük helyezte.”

„És amikor az anya felismerte, hogy a sötétség ruhája nem teljesen burkolja be, rájött, a hitvese nem ért vele egyet. Bűnbánó sírás tört ki rajta. És a teljes isteni hatalmasság (pleroma) meghallotta bűnbánó imáját, és dicsérték őt a láthatatlan, szűzi Szellem nevében. És beleegyezett; és amikor a láthatatlan Szellem beleegyezett, a szent Szellem eltöltötte őt teljes isteni hatalmasságával (pleroma).  Hiszen nem a hitvese volt, aki eljött hozzá, hanem (a hitves) az isteni hatalmasságok révén jött el hozzá, azért hogy helyreigazítsa az (anya) tökéletlenségét. És (az anya) felemeltetett, nem a saját eónjához, hanem a fia fölé, így a kilencedikben volt, amíg nem javította ki (az anya a) tökéletlenségét.”

„És egy hang hallatszott az emelkedett eón-mennyből: ’Az Ember létezik és az Ember fia.’ És a fő arkón, Jaldabaoth, hallotta (ezt) és úgy gondolta, a hang az anyjától jön. És nem tudta, honnan jön. És tanította őket, a szent és tökéletes Anya-Atyát; az egész előismeretet, a láthatatlan egy képét, aki mindenek Atyja (és) aki által jött létre minden, az első Ember. Ezért nyilvánította ki önmagát emberi formában.”

„És a fő arkón összes eónja megremegett, és a végtelen mélység alapjai rázkódtak. És a vizek, melyek az anyag felett álltak, az alsó részt megvilágította az ő képének megjelenése, mely kinyilatkoztatott. És amikor az elöljárók és a fő arkón szétnézett, látták, hogy az egész alsó rész meg van világítva. És a fényen át látták a képet a vízben.”

„És így szólt a vele együtt lévő elöljárókhoz: ’Gyertek, alkossunk embert az Isten képére és a mi hasonlatosságunkra, hogy az ő képe adjon fényt számunkra.’ És megalkották megfelelő hatalmuk révén, azon tulajdonságok szerint, melyek megadattak. És mindegyik elöljáró kialakított egy tulajdonságot a képnek megfelelően, melyet annak természetes (formájában) látott. Megalkotta a teremtményt az elsőhöz, a tökéletes Férfihoz  való hasonlatosságnak megfelelve. És azt mondták: ’Hívjuk Ádámnak, merthogy neve legyen a hatalmasság fénye számunkra.’”

"A Buddha tanítása mindenütt ott van. Ma esik. Ez a Buddha tanítása. Az emberek azt hiszik, hogy a saját útjuk vagy vallásos felfogásuk a Buddha útja, s közben nem tudják, mit hallanak mit csinálnak, hol vannak éppen. A vallás nem valamilyen különleges tanítás. Mindenütt ott van a vallás. Így kell elfogadni tanításunkat. Feledkezzünk meg teljesen a különleges tanításról; ne kérdezzük, mi a jó vagy a rossz. Nem kell különleges tan. A tanítás benne van minden pillanatban, minden létezőben. Ez a valódi tanítás."

Ott állok én egy
magam, sliccemen szikra
szökken. Filcvonás.

Donovan P. Leitch

Egy katona álma

Ó, de gyászosan pattog
a dob, édesem,
míg a gondolat- had
feléd száll.
Mondd, hol a szem,
ami épp rám talál
önvalómban e letűnt órán?

Holt az avar
s a rideg csatatér,
a hús bűze kórt lehel rám.
Alszom nyirokban,
nyűvek tányéromban,
az ember tora tölti ki órám.

Ó, zöldbe borul
a jó, vén almafa,
szirmai tavasz fűszerét
fonják hajadba,
és szemed mosolyát,
lágy élt a fű gyűrűjén.

Ó, de gyászosan pattog
a dob, édesem,
míg a gondolat- had
feléd száll.
Mondd, hol a szem,
ami épp rám talál
önvalómban e letűnt órán?
Önvalómban e letűnt órán...

/ Bagó Emese fordítása /

Vége

a fölszakadt sár szaga
ragad hajamba, és díszeim
fakón jelzik még vagyok
voltam győztes harcok csillaga
és elmúlok  mint sötéttel
az árnyék

pupillám körül lobog
minden ér lángol ami volt
halálba zuhanva
egyedül vagyok és félek
ölelném még az élő lélek fehér fényét
magnak még maradni még
fönn ahova nézek az Ég
teret határolt lenn élni
neked és nekem.


a mindenségnél nehezebb
éjjel sötétje sorsom  közepén
ahol még küszködök én
Isten nélküli fénytelenség
ez tükröm ez a reménytelenség.

 "Szemölcsös Strici a hóban" /1/
(dámai meseposzt)

-Gyere, a vasárnap ránkpáráll
havadzó csodaregét!
Míg a Hochájtéknál Lujzika tolja
ajándék mikiegerét
nekünk behavazik, és tündepatyolat
dunna dagad a fák alatt.
Ebbe leszünk angyalok, hemperegve,
pereg kacajunk meztelen.
Hákettőjó szárnyunk földurrant
annyi pihés álomégbe, mit kandzsi
tekintetünk oskolás tudattal sem mérhet be,
csak kóstolás, tapasztalat, s persze a legbenső tapas.
Jer, álmodelláljuk, nem moderál karma, gén,
tan, csak amíg a pilla rezdül, az örök jelen.-
így szóla a Szemölcsös Strici, és nem reménytelen

Kórus:
Jő hát az únyi Gorán, és léptei nyomán
sziporkáz fagyuló takarója az ég lehelletének.
Mint a hattyú tolla ha kacsából királyi madárnak tárja föl magát,
és fölkiált, szívéből olvadó arany csordul : "Nahát!"
Jő hát Gorán, lábán új bakancs,
fölötte ágazik hét agancs,
a gnosztikus nyolcvanhatos
buszon, nosza!
Yosa Buson
így szaladgált,
űzött zent ülve.
Ez hát az üzenet,
és leírta 17 szótagba gyűrve,
amit egy hőseposzba nem lehet.



megjegyzések: 1. A cím ötlete B. E-től való

" A jelenben élni nem annyit tesz, hogy elmúlik a fejfájásod, ha nem gondolsz arra, mi történik majd, és nem nyúz a csúz, nem deprimálod magad depresszíve az elmúltakat emésztve...a jelenben lenni csak annak a lehetőségnek a felismerése, hogy sem a múlt nem történt meg, sem pedig egy ez után következő jelenség valósága, mint következmény nem várható. Időbeni mértékek szerint skatulyázni a valóságot végül is értelmetlen.
Közösségi és személyes történelem nincsen, sőt, közösség sincsen, aminek történelme lenne.
Történelmi igazságokra hivatkozni blöff egy eleve illuzórikus állapotban, hiszen a  magyar történelem az összes attilával és árpádokkal éppen úgy kitaláció, ahogy annak ellentéte.
Végül is amit történetnek hiszel az egy határtalan mikrokozmosz álma. Határtalansága egysége Istennel, az Egység Tudatával. Álma, az elválasztottság.
Persze kapaszkodhatsz a jelenségek múlt és jövőbeni képeibe, állítva, hogy nem menekülhetsz, nem rázhatod le a felelősséget önmagadról. Hogyne, megteheted, az álom a te világod, de a jelent nem te találod ki, nem ettől az időponttól, vagy attól az időponttól kezdve élsz a jelenben A jelen nem majd akkor válik jelenné, amikor kegyeskedsz nagyon erősen koncentrálva benne élni, amelyben aztán valósággá válik minden, amit álmodsz, és egy jót hokizhatsz, mint gnosztikus, mint misztikus, mint spirituális tanító, ráadásul még a lottón is nyersz.
A jelen nem az álmaidról szól.
Mindig a jelenben vagy, bármit teszel-bőgsz, borongsz őseid csontján tapodva, vagy tekinteted távoli remények csillagára emeled, édes hazád fölemelkedésében bízva, vagy a vágy teljesülésében, hogy megdugod a legjobb nőt, nőket, minden nőt. Na, jó, nem mindet.
Végül is fölébredésed egy olyan mindenségben, amelynek pompája csak sejdíthető olykor abban a halovány fehér ragyogásban, ami a szívedben lüktet, az az örökkévalóság. Mindaddig amíg föl nem nyitod a pilláidat, és csipád cippzárja ráragasztja szemhéjad a látás útjára, élheted múltad és jövőd, és oly mindegy, hogy depressziós leszel e a tanult múltad tagadva, kreálva másikat , vagy boldog jövőt remélve röpködöl.
Azaz statisztálsz egy filmben, ami el sem kezdődött, de aminek nem sokára vége."

/Tatu Bakuvo Isszaka: A szent mulandóság ünnepe/

"A természet minden létezője, az emberi világ minden lénye, minden műalkotás, melyet létrehozunk, mind olyasmi, ami úgymond; adatott vagy adatik nekünk. De mivel eredetileg minden egy, mi vagyunk az valójában, akik mindent adunk. Percről-percre teremtünk valamit, ez az életörömünk. De ez az alkotó és mindig adakozó "én" nem a "kis én", hanem a "nagy én". Ha nem is ismeritek fel, hogy a "nagy én" egy mindennel, jó érzés az, mikor adtok valamit, mivel ilyenkor egynek érzitek magatokat azzal, amit adtok. Ezért jobb érzés adni, mint kapni.
Adni valamit egyet jelent a nem ragaszkodással." Azaz, csupán ne ragaszkodj semmihez sem: adsz! Nem számít, mit is adsz. Egy fillért adni vagy egy falevelet; "dana prajna-paramita"; a tanítás egy sorát, vagy csupán egyetlen szavát is adni: "dana prajna paramita". Az anyagi adomány és a tan adománya egyazon értékű, ha a nem-ragaszkodás szellemében tesszük. Dogen azt mondta: "Ha készítetek valamit, ha részt vesztek az emberi tevékenységben az is 'dana prajna paramita'. Ha helyes szellemben tesszük, akkor minden tettünk, és minden, amit alkotunk "dana prajna paramita". Kompot építeni vagy hidat állítani az embereknek – ez is "dana prajna paramita". Valóban, ha a tan egy sorát adjátok is, kompot építetek valakinek!"
/Shunryu Suzuki
A ZEN SZELLEM, AZ ÖRÖK KEZDŐK SZELLEME/

Mária

Vétkezem, vetkőzöm,
vét kezem.
Virulásom teljes.
Virtuális szüzességem neked
vérzik el, Istenem.

Őse minden születőnek,
születőknek minden őse,
ős sebe  a születésnek
vagyok.

Zakatol szívünk.
Külön nem, csak együtt
vagyunk a szent család.
Egyesülésünk nélkül
csak ellentétek vagyunk.
Minket vált meg fiúnk,
az új világ.