Idő

Tapasztalod a napok és évszakok váltakozását: ez a külső idő,
melyet az óra egyenletes mozgásával mérhetsz.
Tapasztalod személyed testtelen tartalmainak változását: ez a belső
idő, melyhez mérőeszközöd nincsen, a külső időhöz képest hol gyorsan,
hol lassan múlik.
Belső idő játszódik le az állatban, növényben, ásványban is, ahogy
változó jelenségeik a változatlan létezésre árnyék-csipkékként
rávetődnek.
Az élettelen erők működésének egymásutánja: világfolyamat-idő.
Az emberiség egyetemes áramának hullámzása: történelmi idő.
Ezek mind jelenség-idők, csak a változó és véges tünemények
sorozatából alakulnak. Más természetű a teljes-idő. mely a
változatlan, végtelen isteni működést tartalmazza. A világteremtés,
világfolyamat és világvég a teljes-időben rejlik; a jelenség-időben a
vég nem fog elérkezni soha, ahogy a teremtés nem történt benne
semmikor és ahogy a létezés sem fér bele, csak annak számtalan
keletkező-pusztuló megnyilvánulása. A jelenség-idő minden percében
egyformán jelen van a keletkezés, folytatódás, pusztulás, mint véges
mása a végtelen teremtésnek, létezésnek, itéletnek; de a teremtés,
fönnmaradás, végitélet nincs meg benne. A jelenség-idő nem végtelen,
mégsincs kezdete és vége, akár a körnek. A teljes-időben a teremtés a
kezdet, a fönnmaradás a közép s az itélet a vég, s ezek benne éppúgy
egybeesnek, ahogy a pontban egybeesik a plusz- és minusz-végtelen s a
kettő közti végtelen távolság. A teljes-idő, mit minden változatlan-
végtelen, pont-szerű; s a számtalan fajta jelenség-idő közelebbi vagy
távolabbi körként övezi.
/Weöres Sándor: A Teljesség felé/