Mint a kasza pengére ráhajoló cickafarok és szarkaláb
elmetszett életének felszabaduló illata, alakulok, kavarodom.
Alakom nem látható, mindenhol formálódom, de nem vagyok lom.
Szél szakasztja testem, eső fürdeti, lányok combján a szappan, csavargó piszkos körmei között a cigaretta .
Haldokló anya szájából kibukó hubertus csepp, nemzeti ünnepek ellen a kacaj,korona tetején
punyító pantokrátor körül ellibenő békés, szabad sóhaj.
A világ húrján feszülő hang.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.