"A természet minden létezője, az emberi világ minden lénye, minden műalkotás, melyet létrehozunk, mind olyasmi, ami úgymond; adatott vagy adatik nekünk. De mivel eredetileg minden egy, mi vagyunk az valójában, akik mindent adunk. Percről-percre teremtünk valamit, ez az életörömünk. De ez az alkotó és mindig adakozó "én" nem a "kis én", hanem a "nagy én". Ha nem is ismeritek fel, hogy a "nagy én" egy mindennel, jó érzés az, mikor adtok valamit, mivel ilyenkor egynek érzitek magatokat azzal, amit adtok. Ezért jobb érzés adni, mint kapni.
Adni valamit egyet jelent a nem ragaszkodással." Azaz, csupán ne ragaszkodj semmihez sem: adsz! Nem számít, mit is adsz. Egy fillért adni vagy egy falevelet; "dana prajna-paramita"; a tanítás egy sorát, vagy csupán egyetlen szavát is adni: "dana prajna paramita". Az anyagi adomány és a tan adománya egyazon értékű, ha a nem-ragaszkodás szellemében tesszük. Dogen azt mondta: "Ha készítetek valamit, ha részt vesztek az emberi tevékenységben az is 'dana prajna paramita'. Ha helyes szellemben tesszük, akkor minden tettünk, és minden, amit alkotunk "dana prajna paramita". Kompot építeni vagy hidat állítani az embereknek – ez is "dana prajna paramita". Valóban, ha a tan egy sorát adjátok is, kompot építetek valakinek!"
/Shunryu Suzuki
A ZEN SZELLEM, AZ ÖRÖK KEZDŐK SZELLEME/