"Szemölcsös Strici a hóban" /1/
(dámai meseposzt)

-Gyere, a vasárnap ránkpáráll
havadzó csodaregét!
Míg a Hochájtéknál Lujzika tolja
ajándék mikiegerét
nekünk behavazik, és tündepatyolat
dunna dagad a fák alatt.
Ebbe leszünk angyalok, hemperegve,
pereg kacajunk meztelen.
Hákettőjó szárnyunk földurrant
annyi pihés álomégbe, mit kandzsi
tekintetünk oskolás tudattal sem mérhet be,
csak kóstolás, tapasztalat, s persze a legbenső tapas.
Jer, álmodelláljuk, nem moderál karma, gén,
tan, csak amíg a pilla rezdül, az örök jelen.-
így szóla a Szemölcsös Strici, és nem reménytelen

Kórus:
Jő hát az únyi Gorán, és léptei nyomán
sziporkáz fagyuló takarója az ég lehelletének.
Mint a hattyú tolla ha kacsából királyi madárnak tárja föl magát,
és fölkiált, szívéből olvadó arany csordul : "Nahát!"
Jő hát Gorán, lábán új bakancs,
fölötte ágazik hét agancs,
a gnosztikus nyolcvanhatos
buszon, nosza!
Yosa Buson
így szaladgált,
űzött zent ülve.
Ez hát az üzenet,
és leírta 17 szótagba gyűrve,
amit egy hőseposzba nem lehet.



megjegyzések: 1. A cím ötlete B. E-től való