1.A szerelem átmetszi a dühöt, mint szike
a gégét.Ezen folyik át a lélek lélegzete.
A lyukon, ami most te vagy, avagy senkise.
Mint magyar zászlón a ragyogó semmise.
2.Éntelenségtelenségben robban fel végül
kezdeted. Átcsurransz valamelyik univer-
zumod féreg járatán, míg istened tömeg-
vonzássá hűl. Nézel majd bután, csodál-
kozva káprázatán a csillagnak, amivé lettél,
és ami a többitől menekül.
3.Ratatáz a Jatata, ha forradalom löki majd odébb hited.
Szépen sorban fölakasztva, verőfényes utak mentén leng
mindenki, akivel harcolsz, akinek önmagad hiszed.
Kelettől nyugatig lóg megannyi góg és magóg, Barcelonában
brümmög a katalán. Torkában böffen a kataflán, pocija lukán
kilóg belőle a bele, ezzel lesz a járda tele.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.