„És amikor az anya vissza akarta kapni a hatalmat, melyet odaadott a fő arkónnak, a mindenek Anyja-Atyjához fordult kérelemmel, ki a legkegyelmesebb. Ő elküldte, szent rendelet által, az öt fényt, le az angyalok és a fő arkón tartózkodási helyére. Arra kérték, hogy szükségük lenne az anya hatalmára. És azt mondták Jaldabaothnak: ’Fújj az arcába a lelkedből, és a teste fel fog támadni.’ És ő az arcába fújta a szellemet, mely az anyja hatalmából származott; de ő nem tudta ezt, mert nem volt tudatában a létezésének. És az anyja hatalma kiáradt Jaldabaothból a természetes testbe, melynek képét az egyetlen után mintázták meg, aki a kezdetektől fogva létezik. A test megmozdult és felegyenesedett, és fénylett.”

„És ebben a pillanatban a többi hatalmasság irigyé vált, mert az ember létrejött, az angyalok és az arkónok  közreműködése által, és neki adták hatalmukat az embernek, és az ő intelligenciája nagyobb volt azokénál, akik megalkották őt, és nagyobb, mint a fő arkóné. És amikor észrevették, hogy fénylik, és hogy jobban képes gondolkodni, mint ők, és hogy mentes a bűntől, megragadták őt, és kivetették az összes anyagi lét legalacsonyabb szintjére.”

„Azonban az Áldott, az Anya-Atya, a jótékony és irgalmas Egy, az anya kegyelmét gyakorolta, mely a fő arkón által nyilvánult meg, mivel (az arkónok) képesek erőt gyűjteni a természetes és a látható testből. És elküldte, jótékony szelleme által, hatalmas irgalmasságát - egy segítőt - Ádámhoz, a fénylő Epinoiat, mely belőle származott, és aki az Élet nevet viselte. És ő segített az egész teremtménynek, együtt gürcölve vele, és helyreállítva teljeségét, és tanítva őt a magjának leszármazásáról (és) tanítva őt származása felől, (mi) módon került le. És a fénylő Epinoiát elrejtették Ádámban, azért, hogy az arkónok ne ismerhessék fel, ám az Epinoia kijavíthassa az anya tökéletlenségét.”

„És a férfi megelevenedett, mivel a fény árnyéka őbenne volt. És gondolkodása magasabb szinten állt, mint azoké, akik megalkották. Amikor felnéztek, belátták, hogy gondolkodása magasabb rendű. És tanácskozást tartottak minden arkón és angyal bevonásával. Tüzet, földet és vizet vettek, majd összekeverték mindezeket a négy heves széllel. És összedolgozták őket és nagy zavart okoztak. És elhozták őt (Ádámot) a halál árnyékába, azért, hogy újraalkothassák őt földből és vízből és tűzből és szellemből, mely az anyagból ered, mely nincs tudatában a sötétségnek és a vágynak, és az ő szellemük utánzata. Ez a sírja az újraformált-testnek, mellyel a rablók felöltöztették az embert, a feledékenység kötelékével, és így halandó emberré vált. Ő volt az első, aki lejött, és az első, akit különválasztottak. Az Epinoia fénye azonban mely őbenne volt, volt az, aki éberen tartotta gondolkodását.”

„És az arkónok megfogták őt és a paradicsomba tették. És azt mondták neki: ’Egyél, kedved szerint’, mivel fényűzésük keserűbb lett és szépségük csökkent. És fényűzésük csalódás és a fáik istentelenek és gyümölcseik halálos mérgek és ígéretük maga a halál. És életük fája, melyet a paradicsom közelébe helyeztek.”

„És megtanítom nektek, mi az élet misztériuma, mi az a terv, mely alapján együtt megalkották őt a szellemük képmásának megfelelően. A gyökere ennek a (fának) keserű és ágai halottak, árnyéka gyűlölt és csalódást hordoz leveleiben, és a virága a gonosz kenőcse, és gyümölcse a halál és vágyak vannak magjában, és kiterjeszti a sötétséget. A lakhelye mindazoknak, akik megízlelik ezt, a Hades és a sötétség a további tartózkodási helyük.”

„Ám amit a jó és gonosz tudása fájának neveznek, mely a fény Epinoiaja, ott maradtak előtte, hogy ő (Ádám) ne nézhessen fel önmaga teljességére és ne ismerhesse fel a meztelenségének szégyenteljes mivoltát. Ám én voltam az, aki előidéztem, hogy egyen.”

És azt mondtam a Megváltónak: „Uram, nem a kígyó volt az, aki megtanította Ádámot enni?” A Megváltó elmosolyodott és így szólt: „A kígyó tanította meg őket arra, hogy egyen a nemzés, a bujaság (és a) rombolás bűnéből, hogy ő (Ádám) hasznos legyen a számára. És ő (Ádám) tudta, hogy nem fog engedelmeskedni neki (a fő arkónnak), mivel Epinoiai fényét hordozta önmagában, mely kifogástalanabbá tette őt gondolkodásában, mint a fő arkón. És (ez utóbbi) meg akarta mutatni hatalmasságát, melyet ő adott saját magának. És a feledékenységet bocsátotta Ádámra.”

És így szólt a Megváltóhoz: „Mi az a feledékenység?” És ő azt mondta: „Nem az a dolog, amiről Mózes ír (és) te hallottál. Mivel az első könyvében így ír: ’Álmot bocsátott rá’ (Gn 2:21), de ez az ő értelmezése (volt). Mivel a próféták által is így mondta: ’Megnehezítem szívüket, hogy ne figyeljenek és ne lássanak.’” (Is 6:10).

„Azután a fény Epinioiaja elrejtette önmagát őbenne (Ádámban). És a fő arkón ki akarta hozni őt a bordák közül. De a fény Epinoiaját nem tudta megragadni. Habár sötétséget kényszerített rá, mégsem tudta elkapni őt. És kivette a hatalmának egy részét belőle (Ádámból). És másik teremtményt alkotott, egy női formát, Epinoia hasonlatosságára, aki megjelent előtte. És kivette és belehelyezte a hatalmat, melyet a férfiból vett ki, a női teremtménybe, és nem miként Mózes mondja a „az ő bordájából’”.

„És (Ádám) látta, hogy a nő mellette van. És ebben a pillanatban a fénylő Epinoia megjelent, és fellebbentette a fátylat, mely az ő (Ádám) gondolatait elfedte. És kijózanodott a sötétség jelentette részegségből. És felismerte az ő tükör-képét és így szólt: ’Ő valójában csont a csontomból és hús a húsomból.’ Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a két test eggyé válik. Ezért hitvesének küldték hozzá, és ő el fogja hagyni érte atyját és anyját … [három sor olvashatatlan]”

„És nővérünk, Szófia, ő az, aki lejött ártatlanságban, azért hogy kiigazítsa az ő tökéletlenségét. Ezért őt úgy hívták: az Élet, mely az élők anyja, az egyeduralkodó menny előtudása által. És általa megízlelték a tökéletes Tudást. Megjelentem sas képében a tudás fáján, mely a tiszta előtudat Epinoiaja, azért, hogy tanítsam őket és felébresszem őket a mélységes álomból. Mivel mindketten bukott állapotban voltak, és felismerték meztelenségüket. Az Epinoia megjelent nekik fény alakjában és felébresztette gondolkozásukat.”

„És amikor Jaldabaoth észrevette, hogy ők eltávolodtak tőle, megátkozta a Földjét. A nőt úgy találta, amint a férje számára előkészíti magát. Ő (Jaldabaoth) uralkodott fölötte, bár nem ismerte a misztériumot, mely megtörtént a szent döntés által. És attól félt, vádolni fogják őt. És megmutatta angyalainak a benne lakozó tudatlanságot. És kiűzte őket a paradicsomból és felöltöztette őket komor sötétséggel. És a fő arkón látta a szüzet, aki Ádám mellett állt, és azt hogy az élet fénylő Epinoiaja megjelent benne (a szűzben). És Jaldabaothot teljes mértékben eltöltötte a tudatlanság. És amikor a mindenek előtudása észrevette (ezt), elküldött néhányat és ők kiragadták az életet Évából.”

 „És a fő arkón elcsábította őt és két fiút nemzett neki; az elsőt és a második a (következők): Elohim és Jahve. Elohimnak medve-arca volt, míg Jahvenak macska-képe. Az egyik becsületes, a másik becstelen. (Jahve a becsületes, Elohim a becstelen.) Jahvet a tűz és a szél felügyelőjévé tette meg, és Elohimot a víz és a föld felügyelőjévé. És így nevezte őket: Kain és Ábel – a megtévesztés kedvéért.
/Részlet János apokrifonjából/