" A jelenben élni nem annyit tesz, hogy elmúlik a fejfájásod, ha nem gondolsz arra, mi történik majd, és nem nyúz a csúz, nem deprimálod magad depresszíve az elmúltakat emésztve...a jelenben lenni csak annak a lehetőségnek a felismerése, hogy sem a múlt nem történt meg, sem pedig egy ez után következő jelenség valósága, mint következmény nem várható. Időbeni mértékek szerint skatulyázni a valóságot végül is értelmetlen.
Közösségi és személyes történelem nincsen, sőt, közösség sincsen, aminek történelme lenne.
Történelmi igazságokra hivatkozni blöff egy eleve illuzórikus állapotban, hiszen a  magyar történelem az összes attilával és árpádokkal éppen úgy kitaláció, ahogy annak ellentéte.
Végül is amit történetnek hiszel az egy határtalan mikrokozmosz álma. Határtalansága egysége Istennel, az Egység Tudatával. Álma, az elválasztottság.
Persze kapaszkodhatsz a jelenségek múlt és jövőbeni képeibe, állítva, hogy nem menekülhetsz, nem rázhatod le a felelősséget önmagadról. Hogyne, megteheted, az álom a te világod, de a jelent nem te találod ki, nem ettől az időponttól, vagy attól az időponttól kezdve élsz a jelenben A jelen nem majd akkor válik jelenné, amikor kegyeskedsz nagyon erősen koncentrálva benne élni, amelyben aztán valósággá válik minden, amit álmodsz, és egy jót hokizhatsz, mint gnosztikus, mint misztikus, mint spirituális tanító, ráadásul még a lottón is nyersz.
A jelen nem az álmaidról szól.
Mindig a jelenben vagy, bármit teszel-bőgsz, borongsz őseid csontján tapodva, vagy tekinteted távoli remények csillagára emeled, édes hazád fölemelkedésében bízva, vagy a vágy teljesülésében, hogy megdugod a legjobb nőt, nőket, minden nőt. Na, jó, nem mindet.
Végül is fölébredésed egy olyan mindenségben, amelynek pompája csak sejdíthető olykor abban a halovány fehér ragyogásban, ami a szívedben lüktet, az az örökkévalóság. Mindaddig amíg föl nem nyitod a pilláidat, és csipád cippzárja ráragasztja szemhéjad a látás útjára, élheted múltad és jövőd, és oly mindegy, hogy depressziós leszel e a tanult múltad tagadva, kreálva másikat , vagy boldog jövőt remélve röpködöl.
Azaz statisztálsz egy filmben, ami el sem kezdődött, de aminek nem sokára vége."

/Tatu Bakuvo Isszaka: A szent mulandóság ünnepe/