Lelki naccsád

Szívem ugrál, mint a
simi labda.
Sok a blabla.
Mérik darabra.
Teli dumával a kamra.
A Tan-ba zárva, zárt bazárba,
görcsül léptem csonka táncba.
Imádkozok, ahelyett, hogy a lépcsőn
melléd ülnék.
Nem hülyülnék, szeretnélek.
De mi van?
Verem a blattot, laptalan, a sorsom alaktalan.
Hőgutában egy lapp, nevetséges.
Ó, de távoli csillag vagy te, édes!
Fényedet szerethetem, de nem téged
mire hibernáltan hozzád érek,
elmúlik nélkülem ezer élet.
Csak az utánam jövők láthatnak,
én alább szállok tapasztalatnak.
A tudatom egy halott király szorítja a markában.
Nincs hova bújnom, nem bújhatsz hozzám,
ez a képlet nincs benne a karmámban.
Tu sei cara, veramente!
Mandulaillatú Meny asszonya
füge húsod csókra érett!
Büdös rajtam a bőr mente.
Mit ütök fel? 
A brahi Pistis Szofit.
És nem sátram
Sophia szép városában.

U -ba görbülök. A hátam
sajog, még pár hónapig
büntis vagyok. 
Beszól
néhány gagyi angyal.
Este van.
Grálod tulipánkelyhe
kavargó kegyelme
rácsukja szirmait
időtlenségünkre.

Ne dudálj, ha jön a ló

Vasalók ugatnak a nyári fákon,
gombás fánkom kihűlt kétszerkettő.
Dögös veres riszál zörögve,
olyan szép, mint versek az örökbe.Sexpír és Bodler, Petrarka meg Dante nyekeg szonettet. Egyedül
rólad álmodva lázforraló, máglyára érett beste, tested fedetlen, -mint a tej langyos este,
puha, édes élet halovány alkonya.

Most egyszerre izzik a nyálmirigyem
és a tobozom...nem ragozom,
facsonkba bújtatom darázsbánatom.
Minden virág, ami szárad halni, hulló hali.
Hulla hopp, ott a következő fénycsepp árnya benne.Csípőd tekered,
én meg meredek, meredekebb lejtő fel a hegyre nem
is lehetne, ami vezetne.
Veretes maraton páncélba dugva,
ki volt az a barom aki így festette?
Várok.
(Bazdmeg, de jó nő vagy!)
Ohm.
(Azt a kurva hétszentségit!)
Ohm
(Büdös babiloni céda, rongy!)
Ohm
(Libanoni cédrus)
Ohm

Sár, szar, szár, szőr. 
Ezek szűrnek. 
Kenyem fehér falát az idei gyűlt imáknak, 
nem érzem illatát a nem volt múlt pináknak.
Még valaki ideáll, kacarász, bogarász, bagarász,madarász, dudorász.
Nem a mundiál izzaszt ,agyam szívemmel kepeszt.
Kopulálgatnak.
Kis helyesek, mint kutyulékok a ligetben,
két kakazabbantás közt hágnak.
Köztes gazdik húznak pórázt.
Mikor vére csordult, fátyol libbent.
Ami kint magyarázat, történet itt bent.

Hoppanáció és kalcináció
(imagináció, kopuláció, ió-ció-vakáció)

1.
minden 
szó
egy 
sor

minden 
sor 
egy 
élet

minden
élet
egy 
szó

2.
a főzöldfülű zulu 
befingott
mint mozart az
asztal alá
ráhajolt a nád
bugája 
az írisz éjbe gyűrt
szirmára

3.
puha huppanás
a csend
böhöhö-böhöhö
fényküldetésbe
süppedek
komposzt
toalett
nem vok magyar
csak ázata
zacc neked
torokkaparó salak
egyebekben
eszencia

4.
Eres homlokú gyúrós csajjal
képzeltem el az estét.
Jól megdögönyöztem 
szőnyegemen a bestét.
Gyúrgyalag tollával
hántottam agyag burkát.
Sárga virradat zománcba
mártottam összegyűrt 
izmait.

1
.
Hénoch lesőben:
Ének esőben.
Kilóg a ritmus,
ez  a tegnap titka.
Tudatos dialektus
a dialektikus
tér erőben.

2
.
Honfoglal a klón bitorló,
helyben  klaffog a fehér ló.
Kötelező a lecó,
magyaros, mint a lecsó.
Mindegy: puszta szer 
vagy a szar tescó.

Cigányozni nem gecó,
mondja ezt a jó Fecó.
Öngyilizett a ratyi haver, anno-micsoda panno!
Túl sokat tudott. Mit?-a hír eltakarja.
Nincs gond, ha felvonulsz, máris
minden szavad liberális.
A Franci anti, náci,
így reális, 
habár nem reál,
nem alien, 
szakrális varangy a köbön,
akiben magam helyett önmögöm lölöm.
Gagyibb, mint kölyökkoromban
a napi ktuális szocreál.

3

Az SS két ess, de a média valóság is.
Alany esetem az árja zsidó.
Meggyötört minket a nemzeti össz-
meg az individuális nemezis.
Rápörgött nevemre anyám, így lettem. 
Ó, Arany Izis!
Mi ez a krízis?!!!!!
Marad standart harminchatos a testhőmérsékletem.
Még kér a nép! Semmitől se retten.
Gördül a Zandrásyn a gruppen genezis.
Békemenetre hátul menetes hímek.
Blaszfémia az aszfalton, rá rímek.
Magyar úr, sávos komisszár tolja magát
a köztudatbe, 
öntudata alatt ott lapul a mulya kisfiú, 
akit a banda nem vett be.
Huj, huj, hajrá, motyogja és rí: mekk.
(Róvás írtás a jövő kedden,
ne vásson addig el,
reménykedjen, mi majd jövünk!
Segít a szaporát szorítani,
Vajk mester.)

4.
Tarkómra simul, kedves, a te szép kezed is.
Oda, ahol még emlékszik egy másik élet bőre
a lövedék bíborszikra nyomára.
Lehet, így végzem én is.
Egünk hétszín árnya, 
mint sugár úton
a kinek melyik jobb
menet.
Veled akár megélhetem, ha nem élsz engem ellenségnek, az ellenkező nemű
történetemet.
Animám!
Egyszer majd ott iszunk mi is, ahol együtt nyomja
be a konyakot, 
Ahura Mazdá és Ahriman.
A közös ég, nem zárvány,
nem fertőz holmi hatalmi járvány.
Ősi hajó a bárka, írtózatos özön járgány.
Nem egyszerre lépünk rája,
kicsit labil a kiválasztott faj uszálya.
Jaj!
Viszont nem terjed köztünk a lépfene.
Csak a csend erjed égi borrá-
Madame, dolgos, vénülő kezem-nem vagyok szemét-
úgy markolászná azt a szép fehér fenekét!
A testünk csupán égi nászunk héja
....zavarom?

5.

rózsa

Eper illata
rózsasziromba bújva
barna meztelen
csigát birizgál
vasbeton szaggató ujja
olvad szeme sugarában
a dombokra fagyott lélegzet
amire mutat, és nevét mondja: létezhet

Olyan dialaktikus a kezed
(haikutangó)

Megtalállak minden
este. Kicsi állatom!
Gömbölyűségem!

Hullámzásom a
lineáris tényezők,
iszapos tagad-

ásaim fölött.
Félném én elemeid,
tested, te, tapas?

Őstapasztalat
vagy. Meg egyébként is ha
már így alakult.

Egem, felszínem,
aki fölé bukhatok
életet nyelve!

Engedd értenem
zengő rejtelmeid!
Örök vágyam vagy...

Esett alany

Megírhatatlan.
No, inkább csak nézgelődök.
Majd lepetézek.

Pedofil vagyok

Pedofil vagyok.
Náci, cionist, komcsi,
meg még a szódás.

Villanykörte

Örök molyhamu,
darázs szárnya pernye,
kozmált lihegés.

Új üzenet

Teremtelek, te,
teremtelek, Teremtőm,
teremtett lélek.

Én vagyok

Minden. Ember is.
Immanens, transzcendens.
Na, meg a Mayer.

Tulipánmese

Bibe és porzó
egy kehelyben. Örömöm
veled élnem most.

Előszó

Fekete fa tönk.
Sárba faragott álmok.
Ma ont, ki vérem!

Mindenségtudat alkotó ereje!
Mindenütt jelenvalóság öröme!
Valósuljon meg felismerésünk!
Otthonunk a határtalanság,
a veled való egységben születvén.
Mint fent, úgy lent-különbség nélkül,
azonosságuk szerint.
Találjunk meg Jelen Valóban,
és a veled való alakulásban 
formálódjanak azok az erők, 
amelyek az ismeretlentől való félelemben
gátolták egységünket testvéreinkkel.
Abban a bölcsességben, amely az Egységben született
nem hathat ránk a félismeretek zárt árnyék üdvössége!
A Veled való örök alakulás bizalmával, dicsőségről dicsőségre:

Ámen

Oda vagyok

1.

Általában oda vagyok, 
miként azúr léptű ósdi dalok.
Dúlt hitem a katedrális,
közepén a kardinális
saját szívem, eszemben bízván.
Róka kakál kinn a havon,
míg a padon vársz én rám.
Átviszem én a szerelmet,
pislog lelkem, mint a béka.
Egész ember vagyok én ám,
nem sorsok maradéka.
A buzogányra nem írom le
ami éppen rá passzolna,
a víztükör varrt felszínén
sasszézik egy kék angolna.
Rég nem vagyok elemista,
bár értelmem még pontot keres.
Pont ott, ahol éppen te vagy,
leszek én majd öt elemes.

2.

rózsa

2,3
Tücskök foxrottja zsüzsög az agyamban.
Geci nigger bogarak.
De rád gondolok éppen, és arra
hogy mennyire jó, 
ha számban a vállad.
A gerendán fityegő áram,
tejbe húnyt legyek,
a lila káposzta,
fekvő támasz a zúzdában,
kötelező
klasszika,
orromban a szőr
az ornamentika.
Ám de odáig vagyok nélküled
érted.

3.
Vérzek.
Érzek.
lááluláá
Szabad az akaratom, 
amíg hintázol a karomon.

Jöjj, szabadság, te sz

ülj, színes rét, fenn az a kék, 
a plafon, paff a vakolat, ázom, 
zimmer zombi
zárt halál
kegytelen vanás
kafa
átégni, és héj
nélkül átsugárzódni a lét
minden zajával, a Duna fekete
sóhajával, mintha
te lennél a mezítelen ég.
Vágy, vagy, együtt, érdes, édes, fönn,
ez a géd.
Csend.
Liberális vagyok,.
Genny 
csordul a szón,
köpködi halott fehér sejttel aki sablon lélekkel szabad szót
használ, és rákeni saját sorsát, zsidót szid, de pusztában kering körbe, atyát, vezért kiáltva segítségül,mert önmaga szabadulni nem 
mer. 
Nem ér, gát.
Nem érdekel a világ, ha nézlek, egyetlenem, 
nézeted: egész-általad egészem jobban ismerem.
Intézzük együtt ügyeink!
Politikánk a földön közös eget teremt.
Ügyek halott.  Igen, most
éljük át boldogan az egy ügyet! 
A szabadság föltétlen.
Nem kér hovatartozást és hitet.

Tudattalan utakon

Egzisztenger.
Hullám elme, hullám nyelné.
Sokallom nyűgöm, ez sokk, tapasztalom.
És a sok lom nem tapasz...
Pislog búrámban a hűlő tapas.
Tologatom a politológiát hát.
Terembura világmindenből kanyarintok 
részletet. Méricskélem mennyivel jobb
a fenn, mint az odalenn.
Ó, de hagynám már e tudományt!
Szerelmedben szeretnék szertelen,
szabadon játszani,
elemeddel kovalens!

Ügyetlen halál.