Rózsátlan magyar népdal
Biznicgyúró spiri némber
el adná nekem
a gnózist és a pillangókat
a pitypang levélen, a darazsak
duruzsolását, és a lelkem, ha nem szólna
a mulya istenfi, már régen eladhatatlan.
Hiába hirdeti a handlé a hitet nincsen szellem a
fedelüket vesztett könyvekben.
Nem munka az alapom.
Nem vezetem munkalapon
minden pillanatom, hiszen létemmel hozzájárulok a mindenség
minden megnyilvánuláshoz, amíg a csonka nyír alatt heverek,
és a farkam verem.
Varázspálcám bűvölése teremt
igehabos zsoltárokat,
vértől bűzlő oltárokat,
Sam és Vlagyimir frigyét.
Elképzelem mindazt, ami van,
teremtem pörögve szakadatlan.
Mozid az én erotikám,
pedig csak a facén szólsz hozzám.
Csetelünk, néha lájkolsz,
híred az elfelejtett
világból való ómen.
Még mindig hited,
hogy kell a vezér, a showman.
Jézus, Orbán, terrorista, és egy
fecni schindler lista,
pieta alatt a ravatal alá bújt részeg
apostol,
aki alszik amíg éber az,
aki ugyanaz a lélek,
mindenhol.
Öreganyám könnye a lapok
közé hullva morzsolódik
földdé.
Hulla mind már, aki élhetett,
és egész önmagát keresve
hiába, nyájban bégetett.
Mind mellékes.
Névtelen Isten mind,
aki megnevezhető
minden szóban.
Biznicgyúró spiri némber
el adná nekem
a gnózist és a pillangókat
a pitypang levélen, a darazsak
duruzsolását, és a lelkem, ha nem szólna
a mulya istenfi, már régen eladhatatlan.
Hiába hirdeti a handlé a hitet nincsen szellem a
fedelüket vesztett könyvekben.
Nem munka az alapom.
Nem vezetem munkalapon
minden pillanatom, hiszen létemmel hozzájárulok a mindenség
minden megnyilvánuláshoz, amíg a csonka nyír alatt heverek,
és a farkam verem.
Varázspálcám bűvölése teremt
igehabos zsoltárokat,
vértől bűzlő oltárokat,
Sam és Vlagyimir frigyét.
Elképzelem mindazt, ami van,
teremtem pörögve szakadatlan.
Mozid az én erotikám,
pedig csak a facén szólsz hozzám.
Csetelünk, néha lájkolsz,
híred az elfelejtett
világból való ómen.
Még mindig hited,
hogy kell a vezér, a showman.
Jézus, Orbán, terrorista, és egy
fecni schindler lista,
pieta alatt a ravatal alá bújt részeg
apostol,
aki alszik amíg éber az,
aki ugyanaz a lélek,
mindenhol.
Öreganyám könnye a lapok
közé hullva morzsolódik
földdé.
Hulla mind már, aki élhetett,
és egész önmagát keresve
hiába, nyájban bégetett.
Mind mellékes.
Névtelen Isten mind,
aki megnevezhető
minden szóban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.