Ne dudálj, ha jön a ló

Vasalók ugatnak a nyári fákon,
gombás fánkom kihűlt kétszerkettő.
Dögös veres riszál zörögve,
olyan szép, mint versek az örökbe.Sexpír és Bodler, Petrarka meg Dante nyekeg szonettet. Egyedül
rólad álmodva lázforraló, máglyára érett beste, tested fedetlen, -mint a tej langyos este,
puha, édes élet halovány alkonya.

Most egyszerre izzik a nyálmirigyem
és a tobozom...nem ragozom,
facsonkba bújtatom darázsbánatom.
Minden virág, ami szárad halni, hulló hali.
Hulla hopp, ott a következő fénycsepp árnya benne.Csípőd tekered,
én meg meredek, meredekebb lejtő fel a hegyre nem
is lehetne, ami vezetne.
Veretes maraton páncélba dugva,
ki volt az a barom aki így festette?
Várok.
(Bazdmeg, de jó nő vagy!)
Ohm.
(Azt a kurva hétszentségit!)
Ohm
(Büdös babiloni céda, rongy!)
Ohm
(Libanoni cédrus)
Ohm

Sár, szar, szár, szőr. 
Ezek szűrnek. 
Kenyem fehér falát az idei gyűlt imáknak, 
nem érzem illatát a nem volt múlt pináknak.
Még valaki ideáll, kacarász, bogarász, bagarász,madarász, dudorász.
Nem a mundiál izzaszt ,agyam szívemmel kepeszt.
Kopulálgatnak.
Kis helyesek, mint kutyulékok a ligetben,
két kakazabbantás közt hágnak.
Köztes gazdik húznak pórázt.
Mikor vére csordult, fátyol libbent.
Ami kint magyarázat, történet itt bent.