A nyúlon túli vázlatban, hol galoppolt a parsi pali, főtt hajadon nyúlt ki ottan, húsán száradt a nappali
minden árnya. A fotöl, a kisasztal, a pohárszekrény.
A májgombócleves sárga fénye reszketett ott, 
nyűvek eszegették a megereszkedett inakat.
Ami maradt,  a viktoriánus görbe elme fotográfiáin,
pózoló gyermek, és szűzleánykák pille emlékei.
Tönk Bódog Ábrahám meglebegtette a posztó kabátot, a magnézium
a fülledt kripta házban csillagragyogást varázsolt.
Künn ereszkedett tovább az est, mit fest az elme.
Tulipánlevél híd feszült a szívből fakadó patak  felett.