Örökké lángoló szemű őrző,

aki életre kelted az áramló étert,

aki hatalmat adsz a nap hevének,

aki a tomboló vihar szárnyán

messze űzöd a fellegeket,

Te, kire nincs név a kozmoszban.

Ismerlek Téged, örökkön örökké élő,

mindent-látó, rettenetes szem;

Mindenség Atyja, ki egyedül Isten,

kinek senki sem forrása.

Utánad tisztelem az egyetlen Fiút,

aki örökként támadt Belőled,

kit szellemed s szavad

kimondhatatlan,

mindent átható erejével

irigység s szenvedély nélkül,

sajátodnak teremtett Logosznak legott megalkottál.

Aki Isten: lénye lényedből való,

aki, Atya, a Te

romolhatatlan ábrázatod tökéletes hasonlatosságát viseli,

s így ő Tebenned, és Te őbenne:

szépséged tükre,

arc, mely kölcsönös örömöt fakaszt.

 („A háromszor hatalmas Hermésztől, a Mindenség Uráról” (Symphonia 1, 2)