1984, te csillag!
Felemelő érzetek csurognak a canalis
verteblarisomban, csövig csurom vagyok csuda csocsi csecsével,
s zuborogva fütyölnek alá
az axison át.
Na, nekem ezért nem jár baksis, haladok
lendületlenül a leülepedett rendben,
csizmámra rátapadt néhány szónok
szeme, onnan lesnek sárgafolt híján
a szürkületre.
Lenn, hol a facies dorsalis ossis sacrival
véget ér a kanális, nem böfögök már tovább:
bufo vagyok.
Gyere, csókolj meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.