1.

Szenya vagyok és szabad kőműves.Hevem praktikus, a  
negyvennyolcas vertikálison feszülve, függetlenül akarom a nemzeti bankom, mert
egyre kevesebb a virtuális bankóm.Nyögtem eleget mindenféle padban,
váltottam át eleve velem született univerzális kamasz bölcseletem részleges, infernálisan
zárt rendszerben keringő információ vagyonra. Ami tényleg energia ugyan, de akár  a magyar
koronában a hip-hop erő, visszazuhan mindig önmagába. Centrumába, amely a
szedercsíra mindenségben az ok. És nem hazudok, nem az egész ember, csak ő, a  lélek blokkolt.
Lökötten markolássza időtlen pöcsét, mint haldokló  az elmeelvonó ketrecébe lökve.
Nem maradhat ez így,kérem, örökre!
Haljon meg a bitang bitorló, aki magára húzta csuklyaként a tér  egymásra hajló darabjait!  Gyáván halni nem  most, ebben a szerepben.

2.

Megfagyott sarjadó trikolórom. Egymásba oldott, egymásból szakadó, egymást szülő, egymást ölükbe fogadó színeim, mint a csorgó nedvű hajtás, mint a tavaszt könnyező csemete.Kis gyümölcsfa létem reszket, mint az ország a szilánkos szélben, hibernált hit lett a tündöklő forradalom.Kapucni alá bújt a szeretet, a szerelem és a gyűlölet.

3.

Együtt kutat menedéket az otthona felé igyekvő, és az otthontalan utazó.
Faszt sem ér a leírt és a kimondott szó!
Nem tét már az üdv vagy a kárhozat!
Kiköp mindent, ami meddő, az eljövendő: vagy beledermedsz háborúdba
az elemekkel, vagy te leszel minden elem nevelője, ember !