1. Minden Isten. Isten minden állapotában egyenértékű önmagával. Semmilyen különbség nem fedezhető fel Isten állapotaiban, Isten sokfélesége nem minőségi különbség, nem teljesíti jobban az egyik állapot az isteniséget a másiknál, egyszerűen csak az a teljesség nyilatkozik meg mindenben és minden által, ami nem más, mint a Mindenség alapállapota: Isten. 
2. Ezek szerint nincsen Isten állapotainak, az Egyetemes Tudatnak olyan állapota, amely előrébb helyezhető a másiknál. Gonosz az az identitása az egyes állapotnak, amely különbséget tesz önmaga és más megnyilatkozások isteni állapota között, ám ebben a gonoszságban is Isten nyilatkozik meg, ahogyan az abszolút jóságban.
3. Isten minden állapotában megfigyelhető és tapasztalható, legyen akár földön, égben, vízben, hiszen Isten minden egyes részletében teljességgel bír.
Egyetlen fa megjeleníti az univerzum teljességét, ahogy maga az Ember, mint mikrokozmosz éppen úgy, ahogyan minden emberi alkotás.
4. Az Isten ismerete nem származik sehonnan. Nincsen szakrális eredete, középpontja, ahogyan önmagának az Istennek sincsen eredete és középpontja, sem pedig a makro-és mikrokozmosznak sincsen eredete és középpontja, közös állapotuk az Istenségben a Jelen Valóság. 
Ezért a Föld minden egyes pontján megnyilatkozhat Isten ismeretének ugyanaz a formája, látszólag egymástól függetlenül, hiszen Isten ismerete, mint a megnyilatkozása mindenütt jelenvalóságából adódóan evidencia, és nem különösség.
5. Isten, mint az Egyedül Létező, azaz Minden nem osztogat parancsokat, miért is tenné, amikor morális tartalma nincsen. Isten nem esztétikai vagy morális minőség, hanem minden egyes megnyilatkozás alapállapota, azaz az a Tudat, amelyben mint egy óceánban jelen valók a vizek gyönyörű tündérei, és a mélytengeri szörnyetegek sötétségben fulladozó világa, amely éppen úgy gazdag és isteni, miként minden cseppje ennek az Óceánnak. 
6. Dolgunk nem kategorizálni ezen túl, a megkülönböztető képességünk lehorgonyoz annál a lehetőségnél, amely kizárja a teljességből az éppen úgy benne születőket és létezőket, és csak a pompát tartja isteninek, alulértékelve az isteni megnyilatkozás romboló-katalizáló erőit, gonosznak nevezve meg azokat, ezzel Isten felét önmagáról leszakítják.
7. Isten az örök élet.
8. Ezért az Isten: örök halál.
9. Istennek sem hagyománya, sem bölcsessége nincsen. Nincsen olyan szakrális lehetőség, amely messzebbre vezetne, mint a déli ebéd misztériuma, nincsen olyan ősi beavatás, amely mélyebb inspirációk felé vezetne, mint a délutáni alvás. Mivel Isten nem szakrális az ember viszonylatában, de szakrális a Mindenség alakjában, mint egységben ragyogó Lény, amely minden képében egyenértékű önmagával, azaz az ember képében is, nem szabályozható semmilyen törvénnyel az ismerete és a megélése. 
10. Isten szeretet, de egyébként oly mindegy. Ha nem szeretet, akkor is Isten.