nem akarok rosszat
de tényleg nem
haragszom rád a
szó meg néhány
rag tag csak a végzet
ami megigézett
ez a vonalkód mintás
bögre ha fölhörögne
s unottan táncolna 
múlton túl azon nevetve hogy
ami már nincsen nem
is létezett
ha ez a bögre tündöklő
nyilvánvalóság lenne
evangélium, akár
a fa sárga pora a fűben
az esőcsepp verte lyukak
a balta rücskös éle
a szűk kitin ketrecébe zárt bogarak
a lélek trillája a láthatatlan levegő minden zugából
a közelség biztonsága amikor még nem elég a halálból
a szakadt cipőre ragadt levelek
a kaka amit Misa kutya nyomott ki magából
a náci akác illatából kipördülő katalinka
akár a bordóbársony vers meg a hinta
az új siserék sündörgése 
Perhan szétolvadt szeművege
semita hun-arábok
szittya tangó szürkület
abortuszkaparékból kifőzött barbarilla
csirihaukorszak tolerancia
a meg nem feszített csavargó
előtt hatszázba hazudott hagyomány
a manicheussá kacagott kacagány
kit érdekelnek a piramisok
az alien ha Ramszesz, ha Attila 
csak lakat lét ott, ahol a kijáratot
keresed
csaj köszön rád, s már megint nem
a tied
pedig felismerhetnéd ami benned 
lakozik
minden jelenségben 
megmutatkozik

Testvéred 
a karc a lakkon
a cirmos rózsa szirma cseppbe tapadva az ablakon
csoportegység
ha láthatod egy kis test múlásának
minden percét
lázával bódulni gyötrődni
izmai görcsében
és mosolyogni vele lelkével aki az 
anyagtól már nem 
retten
testté görnyedve
is több
több mint részlet
nem csak a fűben fában mint részben 
hanem az egészben
így 
vagy egy vele
így 
nemesül üdvvé torzó
létünk minden kísérlete