A megismerés folyamatának első pillanata a lázadásban nyilatkozik meg.
A lázadás önmagában nem praktikus. Amikor haszna van, akkor már csak debil forradalmárok taliznak a nyugdíjas otthonban, és a jelvényeiket mutogatják .
Lázadásod ott kezdődik, hogy az előrenyomtatott mindenség ellen kel föl haragod, és csak a szabadság ígérete élteti.
Nem a megvalósíthatósága...
McMurphy nem élhet a kapukon kívül.
Az Evangélium Keresztelő Jánosa, aki felismeri az, Urat a legnagyobb az emberek között, de a legkisebb az angyalok világában.
Határlakó.
Efézusi.
A világ törvényei szerint már értelmezhetetlen.
Az emberi művészetben gyakran jelennek meg azok a társadalmi mértékek szerint kitaszított alakok, csavargók, banditák, akik mégis ártatlanná égnek abban a tűzben, ami alkémiai kemence lángjaként perzseli százezer élet arcát a legtisztább gyermekről.
McMurphy bűnöző, immorális, felháborító.
Botrány.
Mindennel szemben tiszteletlen, minden szabállyal és törvénnyel szembemegy...de ő az egyetlen aki hitelesen követeli jogait testvéreinek, a többi ápoltnak, aki eléggé tisztán látja kábulatukat. Ő, aki ébreszti őket.
És McMurphy, aki mindennel szemben tiszteletlen, az egyetlen, aki a zárt valóságot átszakító erőt felismeri.
Felismeri a saját valóságát meghaladó erőt az óriás indiánban.
Útja zárt rendszerben kering mindeddig. Percről percre, életről életre.
A börtönből a diliházba...és onnan?
Ugyan tisztában van azzal, hogy nem beteg, útja a tudatvesztésen át vezet, míg az a világ, amely fönntartja azt az illúziót, hogy szabályaival biztosítja a választás lehetőségét győztesnek... valóságosnak hiszi magát.
A morál ebben az esetben már nem csak tévedés.
McMurphy, nem léphet át a korlátain, de segíthet annak, aki ezt megteheti.
Szerepe kettős...feloldja azokat a letapadt, torzzá silányult karmikus tapasztalatokat, amelyek önálló entitásként akár nagyszerű héroszok is lehettek, de már....önmaguk igen csak komikus árnyai. McMurphy a legnagyobb az emberek között, így olyan rezgésszámot generál a bepállott rendszerben, amely alaposan felkutyulja a a megmerevedett történetet, amelyben a tanítványok: permanens visszatérnek...a debil kollegák ugyanis nem azért nem távoznak, mert nem szabad, hanem azért, mert nem akarnak...ez az otthonuk, ez a világ, itt játszanak életet.
A szent csak az isteniséggel szemben alázatos. Önmagában felismerni a Mindenség titkait, és önmagát felismerni Mindenütt!
A film egyébként öt Oscart kapott, és a legjelentősebb amerikai színészek tették felejthetetlenné.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.