2000/1/ Az egyetemes emberi jogok

Pentagram > 2000-es évfolyam


1998. DECEMBER 10-ÉN NYÍLT MEG HIVATALOSAN HOLLANDIÁBAN „A RÓZSAKERESZT KIÁLTVÁNYA – AZ ÉLŐ HAGYOMÁNY NÉGY ÉVSZÁZADA” CÍMŰ KIÁLLÍTÁS – PONTOSAN ÖTVEN ÉVVEL AZUTÁN, HOGY AZ EGYESÜLT NEMZETEK HARMINCPONTOS NYILATKOZATBAN RÖGZÍTETTÉK AZ EGYETEMES EMBERI JOGOKAT. AZ ÉLETHEZ ÉS A SZABADSÁGHOZ VALÓ JOG, A LELKIISMERETI, GONDOLAT- ÉS VALLÁSSZABADSÁG, VALAMINT A SZABAD VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS JOGA, VALAMENNYI KIHIRDETETT JOG A HOMO UNIVERSALIS – AZ EGYETEMES EMBER – ÖNRENDELKEZÉSÉBŐL SZÁRMAZIK.

Az „egyetemes” szón mindenki mást ért. Gyakran arra utalnak vele, hogy valami belesimul a mindenségbe. De nem ez a szó legfontosabb jelentése. A világegyetem egy magában álló, önállóan működő rendszer, melynek minden része összeillik és együttműködik, akár egyetlen hatalmas szervezet. Egy egyetemes életterület valamennyi alkotóeleme megfelel az adott terület követelményeinek. Engedelmeskedik az ottani törvényeknek, és az ott lefektetett fejlődési vonalat követi. Minden egyes elem olyan ebben, mint egy élő sejt.
A világegyetem, amelyben élünk, megfelel ennek a leírásnak. Egy élő szervezet, melynek minden része engedelmeskedik a szervezet törvényeinek. A Hubble csillagászati távcsővel végzett legutóbbi megfigyelések szerint az általunk ismerteken kívül még legalább 45 milliárd további tejútrendszernek kell léteznie. És mindahányban a szó szoros értelmében megszámlálhatatlan csillagnak van szabott helye, bolygóik róják köreiket, és mindez tökéletes összhangban áll az egész térséggel. S az égitestek lakóinak szintén megvan a maguk helye a rendszerben, konkrétan rájuk szabott feladattal.


MINDEN ÉLET IDOMUL AZ ISTENI TÖRVÉNYEKHEZ

Az isteni világot emberi szem nem észlelheti. Néha az eredeti birodalomnak mondják, olyan életterületnek, melyet nem mételyezett meg az ember bűnbeesése. És valamennyi ottani teremtménynek ugyancsak szabott helye és feladata van, összhangban az egész isteni rendszerrel. Minden alkalmazkodik az örökkévaló törvényekhez, és nem tér el tőlük, mert szabad akaratából követi őket. Az emberlény tehát a kozmosz lakójaként eredeti állapotában mind tulajdonságait, mind lehetőségeit tekintve összhangban élt az eredeti világgal. De alakított is életkörülményein. Hogy jelenlegi helyzete nincs összhangban az isteni életterülettel, kiderül a minden eföldi élőlényre érvényes életelvből: falj, vagy téged falnak föl.
Szerencsére emberek milliói elégelik meg, hogy végeláthatatlan és elkerülhetetlen küzdelmet kell folytatniuk némi kis helyért a nap alatt. Rájönnek, hogy ennek a vér, verejték és könnyek alkotta létnek semmi köze az emberlény eredeti feladatához: élő sejtként élni az Isteni Teremtés nagyszerű teljességében. Élni anélkül, hogy egymást elpusztítanánk, anélkül, hogy másokat uralnánk és fitymálnánk, mint ahogy az szokásos ebben a világban, melyben az emberiség önhittségében vakon él. Vaksága kényszerítette arra, hogy törvényeket és jogokat hozzon magának. Így aztán az ember életterülete, mely fokozatosan az eredeti isteni világ gúnyrajzává torzult, ördögi kör szerű kölcsönhatásban a benne élőkkel, egyre inkább korlátozta az eltévelyedett, s az eredeti ember karikatúrájává silányult emberiség szabad választási lehetőségét.
A gürcölés, tudálékoskodás, viszály és vérontás hosszú századai után a mai emberiség egy része végre elérkezett ahhoz a ponthoz, mely elé már a reneszánsz kor odaállított bennünket: az egyetemes ember újramegelevenítéséhez; az eredeti embert a halálhoz kötöző láncok elszakításához; s mindazon képességek felébresztéséhez, melyeket az eredeti birodalom nyújt.
A klasszikus rózsakeresztesek kiáltványai életünk teljes és alapvető megváltoztatására hívnak fel; nem holmi állam és egyház által korlátozott megújulásra, hanem teljes újjáalkotásunkra, hogy végre válaszoljunk őseredeti származásunk hívó szavára. Ha nem is mutatható ki közvetlenül, e hívás a nagy filozófusok megannyi eszméjében többé-kevésbé erőteljesen kifejeződik. Mert egyrészt görcsös erőfeszítéseket tesznek ugyan mind-annak fenntartására,ami odon és megcsontosodott, másrészt viszont feldereng már bennük az új tuda-
tosság, mely az emberiséget szembesíti jogaival – és kötelességeivel!


A MAGASZTOS ESZMÉNYEK ELŐÍRÁSOKKÁ SILÁNYULNAK

Az a szomorú, hogy e roppant ösztönző hatásokat először mindig erkölcsi és anyagi síkon értelmezik. Ami szenvedélyesen lobogó értekezésekben és emelkedett eszményekben hatalmas látomásként bukkan föl, azt hamarosan zátonyra futtatja a szabályozás és korlátozás. Az emberi jogok 1948 decemberében közzétett egyetemes nyilatkozata elsősorban arra irányult, hogy biztosítsa az emberi méltóságot. Jól tudjuk, hogy ezt napjainkig mennyire sikerült valóra váltani. Ám az is igaz, hogy sokakat fogékonnyá tett más értékekre. Világossá vált, hogy ez az elkülönített világegyetem nem adja meg az embernek azt a szellemi szabadságot, amelyet keres, hanem méginkább a durva anyaghoz köti. Törvényei szerint „valami” alakot ölt az anyagban, bizonyos ideig ebben a formában körbe-körbe forog az anyag körhintáján, hogy végül ugyanezen törvények el is pusztítsák. Az anya, aki életet ad, öl is. A katonák a csatatér vágóhídján szembesülnek ezzel a kegyetlen, megkerülhetetlen törvénnyel. Népükért harcolnak, és ugyanazon erőknek esnek áldozatul, melyek az illető népet keletkeztették. A francia forradalom fölfalta saját gyermekeit. A bukott emberiség által lakott, zárt világegyetemünk teremtményei ily módon teljesítik be világunk egyetemes törvényeit, a születés, virulás és hanyatlás törvényét.


A JOG MINT AZ EMBERI SZENVEDÉSRE ADOTT VÁLASZ

Miután kiderült, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább, mert az emberiség gyötrelmei napról napra csak fokozódnak, megalkották az „egyetemes emberi jogokat”. Azokat a gondolatokat fogalmazták meg bennük, amelyek a világban tapasztalt embertelen kínok hatására alakultak ki. Valamennyi nemzet és kormány tudomására hozták őket: jobb, emberhez méltó léthez kellene juttatni az emberiséget, a gonoszt pedig a jóság gyakorlásával száműzni a világból. Sajnos minden nem-
zet a maga, politikai módján értelmezi ezeket a jogokat. Az alapvető gondolat persze az, hogy a világon mindenkinek joga van az életre, a táplálkozásra, a tanulásra, a rendes hajlékra, valamint a méltányos és igazságos bánásmódra. De e tételek mindegyike különbözőképpen értelmezhető mind politikailag, mind kulturálisan. Ezért mondható ki, hogy bár ezek a jogok a bukott világegyetemhez tartoznak és ebben az értelemben egyetemesek, valójában az egyetemes szellemi ember jogainak torz utánzatai csupán. Az egyetemes szellemi emberi jogok olyan dolgokat ölelnek fel, mint az isteni fénnyel való táplálkozás, szállás az eredeti birodalomban, bevezetés az Egyetemes Tanba, illetve a lélek szabadsága, hogy önként lépjen kapcsolatba az Isteni Szellemmel.
Derekas küzdelem folyik az emberiség anyagi jogaiért, és sok pénzt költenek valóra váltásukra. Nagy úttörők fáradoznak azon, hogy embertársaikat kihúzzák a nyomorúság verméből. S jóllehet munkájuk a felebaráti szeretet nemes indítékain alapul, és enyhít az ínségen, kizárólag a biológiai embert érinti. A biológiai földlakók alapvető jogait tolmácsolják. A szellemileg szabad emberlény azonban egy másik, isteni életterületről származó örökségként másfajta jogokkal rendelkezik.


AZ ISTENI BIRODALOMBAN LAKHATÁS JOGA

Az embernek – minden embernek! – joga van szabadon választani Isten és a Mammon között. Joga van az eredeti táplálékhoz, mely tiszta világosságból áll; joga van belső tulajdonságainak fejlesztéséhez; az Egyetemes Tan útmutatásaihoz; halhatatlan lelkének kibontakoztatásához. És joga van az örök otttartózkodásra, otthonra Isten országában.
Noha az utóbbi jogok egyesek számára képtelen dőreségnek hangozhatnak, mégis kézen fekvőbbek a biológiai jogoknál. Az úgynevezett emberi jogokat tudniillik embertársunktól kell kicsikarni, törvényekbe burkolni és védelmezni, ezzel szemben az isteni jogok egyetemes alaptörvényként eleve föl vannak jegyezve minden emberben. Nem szükséges megvitatni őket, mivel már meg vannak határozva, tények. Senkinek sem kell őket mások számára törvényként ábrázolni, sem megvédeni. Mindenki, aki kapcsolatba lép az eredeti birodalommal, biológiai állapotának eme egyszerű megfordulása által már részesül alapvető isteni jogaiban.
A vér és erőszak világában minden teremtménynek az első perctől az utolsóig harcolnia kell az élelemért, a fejlődésért, a menedékért, a biztonságért és a jogaiért. Méghozzá teremtménytársa rovására, legyen az növényi, állati vagy emberi lény, esetleg akár egy egész teremtett életterület – a Föld. Ezen az életterületen minden, bármilyen színpompás, makulátlan és magasztos képet akarjon is mutatni, a hanyatlásnak és halálnak van alávetve. S minden küzdelem a túlélésre és az „élet” továbbtengetésére irányul.
Mennyire más jellegű az isteni világmindenség! E létterület lakói a kiegyensúlyozott fejlődés folyamatába vétettek föl, melyben mindenki a Szellem gazdag forrásából merít. Nem kell küzdeni a fennmaradásért, mivel minden dolog, ami csak szükséges a léthez, szabadon és bőséges mennyiségben rendelkezésére áll az összes teremtménynek. A szellemi táplálék nem ismer korlátokat. Az élet örök fejlődés. A tanulás betekintés az egyetemes tanításba, azaz az isteni életterület felépítésébe, az istentervbe. Itt tartózkodni annyi, mint Isten házában lakótársnak lenni.

Bármennyire jól és emelkedetten legyenek is értelmezve az emberi jogok, akármennyire kedvezőek is a megszámlálhatatlan milliók számára, akik nyomorban kénytelenek élni, bíráló szemmel megvizsgálva őket láthatjuk, hogy a szellemi ember alapvető isteni jogainak csak karikatúrái. Ugyanakkor viszont ugródeszkát jelentenek a magasabb szellemi élethez, mert egyetemes alkalmazásukkal a biológiai ember egy festői „eföldi királyságot” építhetne fel általuk. Ez a szerkezet hosszú ideig létezhet, de nem képes mindörökre fenntartani magát. Az ember belső lénye fellázad a csupán anyagi bőség ellen. S ha ekkor a belső szellemi jogokat nem ismerik fel és nem veszik birtokba, az eredmény általában visszafejlődés és összeomlás, vagy erőszak, zendülés és vérfürdő. Ez még inkább növeli a csalódott emberek számát. Kiderül, hogy a valóság más, mint a dédelgetett, gyakran csak ránk erőltetett eszménykép. Az emberi értékek hanyatlása éppen a keserű tapasztalatok által mindig a magasabb értékek keresésére ösztönöz.


AZ EGYETEMES ÉLETHEZ VEZETŐ ÚT MEGNYÍLT

A szellemi ember törvényei megtámadhatatlanok. A szellemi létállapothoz vezető utat megnyitották. Az ellentétek tetőpontjukra hágnak, és megoldhatatlannak bizonyulnak. Az embereket felrázzák álmukból, és új út elé állítják őket. Ami korábban csak az egyén számára tűnt lehetségesnek, az most szabad tér, melybe egész csoportok juthatnak be egyidejűleg. Amit oly sokan kerestek, és amiért olyan sokan harcoltak – a szellemi ember egyetemes joga –, napjainkban elérhetővé vált. Sokan, akik még nem találták meg a kiutat, vagy nem is kutattak utána, úgy tapasztalják meg az új lehetőségeket, mintha föllebbent volna a fátyol. E válságos helyzetben az ember két világ között lebeg. Egyfelől ott van az anyag, mely újból be akarja börtönözni a lelkét – másfelől pedig az öröklét megszabadító hívása.

Mindkét életterületnek megvannak a maga szabályai és lehetőségei. A vágyódó lélek már választott, most őrének, a személyiségnek kell belátásra jutnia és döntenie. Ahol mindjobban megmutatkoznak a szellemi ember egyetemes jogai, és sokan már meg is valósítják őket, egyre inkább láthatóvá válik a két világegyetem közti szakadék. A két életterület között felépült egy ideiglenes híd, hogy mindazok, akik igazán áhítják ezt, beléphessenek az Isteni Világegyetembe.