Isten, amikor kiszakított a mennyből,
azaz a mindennel viseltes önmagad,
testet adott neked, én pedig
ráugrottam marcangolva
zsíros húsodat.
Körbe táncolt minket ezer más
áldozat és gyilkosa,
szerelemmel így teremtett alak.
Üregedbe bújnék a fázós félelem
elől, hogy nem leszel, ha nem terem-
telek újra, nyulam!
És te kacagva szaladsz előlem, örök
áldozatom, így mutatva
meg az utam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.