Hogy mennyivel többet kaphat tőlem Isten!Mindent, amit elvett tőlem,a vonzás börtönébe zárta alakom. A Kálvin téren a fakorlátnak dőltem, és te cibáltad bordó harisnyádat, bundás bakancsban  csúszkáltál a havon. Akkor először, és többet nem is láttalak. Még jó, hogy nem vagyok magyar, így nincsen…

Te vagy hát a lelkitársam!Jer hát!  Had nyalogatom a hónaljadat!Cicanyúl! Te vagy, más nem lehet, hiszenteljes vagy, akár csak én.Ja, mégsem, hát nézd, már a másik! Ott, mellettedugyanolyan teljes. Most melyikőtökkel menjek el, nem lehet, ily tökéletes a bőség...jujj, te gavallér legény, látom,…

Nézzen ki az ablakon, kérem, de, hmmmm, jól  gondolja meg! Bár ez nem magyarázza, amíg mozog, föl is akaszthatja magát. A sínekre éppen úgy szárad a bölényszar, mint a költő vére, a  corpus pineale csak egy kis maszat...gyorsan száradnak ám itt a dolgok, gyorsan…

Zötyögnek a hullák a harminchármason, haláli hullámban, hopp, ha ugrik a busz. Közeledik már a következő állomásom, remélem maradt még snidlinges lángos.   Én nem adom fel, ne zörögj már nekem, mert a füledbe dugom a durábel bakancsom, itt az életed a tét, a félelem a léd, ne, ne kapcsold…

Cseh Tamás hetven  éppen.Nem baj, hogy nincsen teste.Közelebb van a lelke már, neked és nekem is.Ami mese volt eldalolta. Azért volt igaz ő, mert igaz volt tőle a szó.Igaz volt, mint a meztelen ember, aki tudta hiábavenné fel már ruháit, fölébredve, csakis igaz szavú, szenvedő, meztelen lélek…

Jézus Krisztus a megváltó,én pedig a villanyóra leolvasó vagyok.Zsibbad velem egy áramkörre tapadvahétmilliárd misztérium,a számláló pedig csak forog, csak forog, csak forog.Ó, drága Jézusom, husikám!Valami azt súgja nekem, arcod csak áruvédjegy,hogy zsizsegjen tovább bambán, ha szólít téged ezer…

Az én bensőm vezéremből sül elő.Lúdbőrzik csontomban a nyers velő, combomróllekopott a szőr.Libeg szöszke tincsed füleden úgy tetszik, ettől,és a parajos lángoson az olvadt sajttól vagyok igazán oda.Húúúúúúú!Ébredez  bennem most a csipás őserő!Lelkem lila, mint a hegesztett vas,erős vagyok, mint…

A lágyékod hamvaoly fehér, mint a hó a gombapincékre telepedett fák alatt.Csodállak, olyan eszenciaként pezsegsz sorsomból elő, amit alkimista nem kortyolhat, míg fóliánsok között matat.Hogy végsőre tisztul a tudat, jelenése a hús test. Az erő szikrázik minden tagodon istennő, mivé alakul minden…