Az én bensőm vezéremből sül elő.
Lúdbőrzik csontomban a nyers velő, combomról
lekopott a szőr.
Libeg szöszke tincsed füleden úgy tetszik, ettől,
és a parajos lángoson az olvadt sajttól vagyok igazán oda.
Húúúúúúú!
Ébredez bennem most a csipás őserő!
Lelkem lila, mint a hegesztett vas,
erős vagyok, mint Lajos bácsi , a vén vasutas.
Én vagyok a nyuszi és én vagyok az üreg.
(Puszilom a füled...hö, há, je, ja)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.