A végtelent megbolygatni születtél, ember...
Magadhoz emelni a hegyeket!
Több vagy te az állandóságba süppedt isteneknél!
Saját foszló anyagodból érő föld, ami eltemet.
Itt minden a tied!
A némaságod visszhangzó sziklák.
Az ujjaid lemálló bőrére ragadt fagyott hó.
A viharral együtt tovavillanó utolsó gondolatod.
Itt minden érted alakult, született, lett, ember!
Nagyobb vagy te, mint a gyáva, halni lusta istenek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.