Gyömbéres admin csurog.
Lábad közé szorultak a jégdarabok.
Kristályukra tapadt szőrszálak, belőled szakított növekedés.
Ez itt a béke boldog hanyatt fekvése, szemed matt tükrében
még visszapislant az örök rokon. Az emlékek, mint a samott,
a kazán falára tapadva, közbül zárva hullanak szét majd végre,
mint a parázs, az utolsó hangok.A hegedű húrja úgy csikordul,
úgy vonaglik a belőle szakadt ének, mint a szerelmes lányok, és
a kígyó haldokló teste.
Termeled, mint Nap saját hődet, és úgy égsz el, lelketlenül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.