A combból-ó fehér húsa , amikor placc,toccsan az asztalon,-

szivárog  még a véred, ha levetetted tested azon a nyári hajnalon.
Nem annyira a hőség, mint a megpörkölődött  bőr szaga az, ami zavar.
A kettő együtt gyalázatos siker.
Na, és az eső.
A poros pocsolyákba potyog az égi lőre, langyos, mint a húgod.
Így aztán nem állhatsz azzal elő, hogy ez most a legszebb napod.
Miért is lenne az a nap szép?
Nincsen nyitva a pék sem, és különben is, ha nyitva lenne, sem lenne
olyan, amit nála megvennél, mert a sajtos pogácsája  egy szemét.

Nos, végtére is, most már nem kell ámítanod magad azzal,  ha teletömöd
magad gazzal, egészségesebb leszel. Talán rezgésszámilag felturbóz a tisztító hatás,
ugyanis ez csak agylágyulásos tünet. Nézd, abban a tálban ott bomlik épp a füled.
Kicsit pirult még, benne kicsinyke alvadt vér. Hamar lett sápadt, mint egy lefülelt füllentő, tőből esett
le. A ragály lehántotta bőröd, mikor hót lettél, halott lettél, és veled  minden betegséged.
Látod, mégis, tagjaid, sőt, komolyan mondom, a kibuggyant sejtjeid anyaga is él.
Él bizony! Ne sírj hát azon a májfoltos pamlagon!
Ha elég tudatos vagy, barátom, sok mindenre vagy képes!
Csak kerüld a fölös lélegzetet!
(Bizony ám!)