túl van

Igén és Történeten ,

                            túl a konrádba tömörödött léthazugságon, csurkahalálon és nyertes adóspereken is. Fehér őspatkányka mászik dagadt vállán, lila nadrágja dorkó fölött fagyottan tölcsérbe dermedt, úgy kéreget. EFENN feszül a koszos marokba, nem lomha nevetve ugyanazt mondani százszor is. S kattinthatsz, ha a jattot zsebébe teszed, a wéwébelaponthura
Ráfeszül lelkemre Isten gibsonjának legalsó húrja,
mint bund homorítok alatta,  pattan rajtam millió év gyötrelem, és én élvezem.
A sejtett lét aranyáról csöpörög rejtett bölcsességünk.
Tudományunk átível dimenziókon és emberi szíveken, de senki nem tudja, mi történt 1945 előtt és mi történt utána, mi történik most,
Veled és Velem.
Béla szipog. Finom bajuszkáján ott csillog a fénypermet, és nemzene új kort, amelyben feloldódna az őshagyaték és a tegnapi ebéd maradéka, a Duna könnye és a várak köveitől tanult szavak, amiben egy lehetek veled. Ó, öledbe hajtanám fejem, és én lennék a Mindent Teremtő  helyett eső, aranypermet, bika, és te szűzen hordanád ki  azt a gyermeket, aki
azért születik majd, hogy minden kort egyesítsen
szép szívében,
gyilkosan és bűntelen.