/Beatricéhez, az életút felén, szerda délelőtt/1.Harminckettő múltam, bébi!Nézz csak rám!Szőrös vagyok, mint egy majom,és morgok, mint a beteg oroszlán.Tudom a sorsom, nem szabadulhatok tőle, gyere, szállj be mellém, előre. Vezess  Most Te!Belém marnak a napfénykarmok, kapaszkodnak…

  1.   Bevallom, az a látvány, ami elém tárul, elszomorít. Ez természetesen már ítélet, ugyanakkor tan is. Nem látom az újnak kezdetét. Azaz, látom az újra vágyódást, és a kísérletet, reményt, várakozást, sőt harcos nekibuzdulást, de mi történik valójában?…

  1.   "Igen, néha furcsán tekintenek ránk, de így van ez, minden "lököttel", csak nem mindegy hová lendülünk végül. Az inga, amin csimpaszkodunk kilenghet ám mind a két oldalra, és minden magyarázkodás nélkül állítható: a legelvetemültebb gonosztevő is ugyabból a…

 Ó, Magdalena!Csókod valóság ízű!Benne forrt egy itallá a Teremtés mindenizzó zamata.Testedkelyhem!Belőled kortyolom minden megéltpillanatom az örökkévalóban,s a mulandóság szerelmébenbenned szentelődik meg magom.Ó, Magdalena!Általad nyer értelmet a testbeültetett…

  "Ha szakrális erőszak, -magyarázva se, magyarázat nélkül se, sehogyse- már nem szakrális, csak erőszak a szakralitás látszatában-erre volt példa az elmúlt pár ezer esztendőben. Példának állítani most őket mégis érthető, mert  a maya függönye , amely közöttünk és a…