1.

"Igen, néha furcsán tekintenek ránk, de így van ez, minden "lököttel", csak nem mindegy hová lendülünk végül. Az inga, amin csimpaszkodunk kilenghet ám mind a két oldalra, és minden magyarázkodás nélkül állítható: a legelvetemültebb gonosztevő is ugyabból a szeretetmisztériumból származik a valóságba, mint bármelyik terézanyája a végtelennek: az inga mind a két esetben ugyanabba a középpontba van rögzítve, ugyanabból a tengelyből ered a mozgása.

Furcsa mód, mégis szabad akaratról beszélünk.

A szabad akarat olyan mese, amivel meg lehet etetni azokat, akik választásra készülődnek: a TE akaratod dönt.

Na már most az akarat éppenséggel az inga mutatójának a legvégén a tehetetlenség.

Szabad akaratról akkor beszélhetnék, ha én magam lennék a középpont, aki mozgat, illetve aki körül mozdul.

Ehhez azonban meg kell szüntetnem az inga mivoltomat.

2.

Vitatkozni kár azon,hogy Van Gogh vagy Csontváry művészete értékesebb e, ez nem esztétikai, vagy művészettörténeti kérdés hiszen az előbbi napsugárban izzó mindennapi jelenései, vagy a a mi magyarunk misztériumfestményei mint műalkotások egyformán nagyszerűek.

Ugyanakkor milyen különböző kettőjük magatartása, bár a világ számára egyformán rendkívüli, egyformán  kezelhetetlen, háborodott mindkettő.
Viszont Van Gogh értelmét eltüzeli Napjának fénye,amit lelkébe engedett.
Ő az, aki a pillanat festői után legvilágosabban érzékelte a fényt, de nem csak mint jelenést, hanem mint alkotót, azaz, amiből ered minden látható.

Azaz látta, amit nagyon kevesen láthattak: az anyagot sugárzó energiát.

Nem anyagnak látta a dolgokat, hanem egy őselem jelenéseinek.

Ez az őselem pedig a Tűz.

Ezzel szemben állni és befogadni azt nem elég intuícióval, érzékenységgel, áhitattal.

Önfegyelem kell, magas morális hajlandóság, máskülönben megaláz és megöl.

Ez egyébként a legelső lépcső.

A tűz érintésének hatalma, amelyben megnyilatkozik, mint a láthatón túli minőség először eléget, összetör.

A katárok purjai ezt endúrának nevezték.

Lehet a személyes beavatás első foka, de egy üdvtörténeti szakasz, a történet egy magasabb minőségbe való vágyakozásaként is értékelhető. Bizony akkor is, ha egyetlen egy emberben ég a világegyetemben.

Jól látható a következmény, egészen a a máig, ahogy  az emberiség kerüli a Tűzet, és a legsötétebb praktikákkal igyekezett ellenállni a kísértésnek, hogy túlléphessen önmagán.

A béke helyett, a Fénybe való belépés helyett a vér hatalmát választotta.

A magasabb morál  egyáltalán nem  szabályozott életmód. Hanem a vállalás tudatossága.

Van Gogh szenved az őrületében, mint a szerelmes, aki retteg, hogy elvész a szerelemben.

Csontváry viszont tudatosan belép az útba.

Míg Van Gogh zavarodott, mert egzisztenciájában sérül, addig Csontváry kilép az egzisztencia fogságából, és benne , általa magától értetődővé válik: nincsen más lehetőség.

Csontváry  életprogrammá, sőt életrenddé emelte a Nap utat. Helyesbítek: A Nap út életrenddé varázsolta Csontváry mindennapjait.Művészete nehezen magyarázható pusztán úgy esztétikailag, hogy innen lehessen megérteni.  Képei pontosak, direkt kapuk, amelyeken keresztül a valóság nyilatkozik meg.Még akkor is, ha kortársai a merev test mellett csak nyálas cseresznyemagokat vették volna észre, végleges lezárásaként egy tébolyodott művész pokrócegyszerű életének. és nem találták volna meg az sufniba hányt vászntekercseket.
Ugyanis már az alkotás folyamata lényegében beteljesítette a feladatát.
Ami látható belőle, az ugyanaz, mint a nyomtatott szent iratok a polcon, képek, amelyekben el lehet merülni ugyan, de az alkotó folyamatban nekem is rész kell vállalnom.
Vállalás nélkül nem működik. 

Ezek a művek mintegy parabolákként jelentek meg később, véletlenül, mintegy sajátos evangéliumként ugyan, de képesek arra most is, hogy zavart keltsenek. Kardok, amiket hoztak, hogy önmaguk legyenek azok, amelyek szétszaggatják a festékkel összekent vászon látványát, egy egészen más befogadó készséget nyitva meg.

Ez lényegük.
A művészet lényege."
Tatu Bakuvo Isszaka: A Szent Mulandóság ünnepe