Az oroszlán
Bár itt maradhatnék örökre.
Most lekuporodom a földre, fejem a homokra hajtom.
Puha párnám a föveny.
Jó lenne itt maradni örökre, holtan,
nyugodtan.
A foyló közepén egy ember
vízzel keresztel.
Ő az én tükröm, az arcom.
Fényszirmok himbálóznak a hullámokon.
A sodrásban milliárd tükörkép csiilog.
De aki középen áll, ő az arcom.
Érte jöttem. Ő a préda.
És rám várt ő, megváltó gyilkosára.
Fényszirmok himbálóznak a hullámokon.
A sárga sziklák árnyékában karaván
siet a város felé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.