"Valami megmozdult bennünk
// 2010 // ápr // 18Négy nappal a szmolenszki tragédiát követően az orosz elnök kijelentette: "Egyértelmű, hogy a lengyel tiszteket az akkori szovjet vezetők, többek között Joszif Sztálin utasítására lőtték le Katynnál." Hogyan segíthet a szmolenszki tragédia abban, hogy a lengyelek és az oroszok képesek legyenek őszintén szembesülni múltjukkal és egymással?
A katyni vérengzés a lengyeleket és az oroszokat leginkább megosztó és egymással szembefordító esemény volt a 20. században. Húsz éve már, hogy országaink fáradságos munkával igyekeznek felfedni az igazságot, valamint visszaemlékezni Sztálin totalitárius rendszerének bűntettére. A kezdetektől fogva kiváló oroszok vettek részt a munkában: államférfiak, tudósok, hivatalnokok, hétköznapi emberek - nekik Lengyelország többször háláját és tiszteletét fejezte ki.
A szmolenszki katasztrófa után viszont valami meghasadt lengyel és orosz szíveinkben. A vezetőinkében és az egyszerű emberekében egyaránt. Mintha átszakadt volna az a gát, amely eddig visszatartotta a ki nem mondott szavakat és gesztusokat. Nem csupán arról van szó, hogy az elmúlt napokban az egész világ megismerkedett a katyni vérengzés tényével, hanem arról is, hogy a mostani tragédia az orosz politikusokat olyan precedens nélküli lépésekre ösztönözték, amelyekkel történelmet írtak.
Andrzej Wajda Katyn című filmjének sugárzása az egyik legnépszerűbb orosz tévécsatornán, Medvegyev elnök szavai Sztálin felelősségéről, Putyin miniszterelnök korábbi gesztusai és szavai egy új lengyel-orosz viszonyt alapoznak meg. Csakúgy, mint a virágok és a gyertyák, amelyeket a szmolenszki tragédia helyszínén, a Lengyel Köztársaság moszkvai nagykövetségén, és más orosz városokban helyeztek el. Valamint az orosz fél nyitottsága arra, hogy a lengyel szakemberekkel együttműködve kiderítse a katasztrófa okát.
A lengyeleket és az oroszokat gyakran megosztotta a történelem. Volt úgy, hogy mindkét oldalon az emberek szívében gyűlölet és meg nem értés dúlt. A közös fájdalom, a közös könnyek és a közös gyász ezt megváltoztathatják.
Még közös történelmünk legnehezebb pillanataiban is voltak olyan alakok, akik felül tudtak emelkedni az előítéleteken. Adam Mickiewicz a megszállás alatt írta Orosz barátaimhoz című versét. Az orosz cár igáját nyögő lengyelekkel Alexander Herzen érzett együtt. A 20. században pedig a Gulág embertelen senkiföldje kötött össze minket, amelyről Alekszandr Szolzsenyicin és Gustaw Herling-Grudzinski egyaránt írtak.
Ma, a 70 éve Katynban kiontott vérből, és Szmolenszk múlt szombati hamvain egy autentikus lengyel-orosz sorsközösség születik. Köszönjük nektek, orosz testvéreink, az együttérzést, a megértést, a spontán szolidaritási cselekedetet és minden segítséget, amit a katasztrófa után kaptunk tőletek.
Minden halál fájdalmas és értelmetlen. De a Ti, szmolenszki tragédiát követő reakciótokból, mindkét, a történelem által oly sokat tapasztalt nemzet számára valami jó következhet."
Az írás a Gazeta Wyborcza engedélyével jelent meg a Komment.hu-n, a fordítást Hertelendi Aleksandra készítette.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.