Szégyenlem magam, hogy Weöres-hez előszót van pofám írni, de nem tehetek mást. Egyszerűen annak a katarzisa, ahogy az öröklét, az örökkévalóság, mint valami itatóspapíron, az életen áttündöklik, és árnyékká világítja, ami fény volt addig, úgy veszít jelentőségéből…