Mindentudó, mindenható, mindenütt-jelenvaló

Az egyéniségétől megszabaduló ember közös az Istennel. A
mindentudóval, mindenhatóval, mindenütt-jelenvalóval.
Az egyéniségétől megszabaduló ember nem úgy mindentudó, hogy meg
bírná mondani, mennyi pénz van egy csukott pénztárcában, s hogy a
holnapi hírlapot már ma ismerné, s hogy akármílyen kérdésedre biztosan
tudna felelni. Ami az embereknek mindentudásként tűnne: véghetetlen
adat-tár; a mindentudás nem halmaz, csak éppen annak tudása, mely az
"egy"-nél is egyszerűbb.
Nem úgy mindenható, hogy a kenyeret kaláccsá bírná változtatni; s
talán meg sem emelheti azt a zsákot, melyet egy zsákhordó könnyen
cipel. Ami az embereknek mindenhatóságként tűnne: az életbeli
sikeresség véghetetlenné növelése. Úgy mindenható, hogy amíg
hétköznapi munkáját végzi, lényének mélyén az Isten tett-nélküli,
teljes működését viseli.
Nem úgy mindenütt-jelenvaló, hogy ha Nagyfüzesen van, jelen volna
Kisfüzesen is. Ami az embereknek mindenütt jelenvalóságként tűnne: a
tér teljes betöltése. Úgy mindenütt-jelenvaló, hogy elér a létezőig, a
kiterjedéstelen pontig, mely mindent magába-foglal.

/Weöres S. A Teljesség felé/