Fernando Pessoa


Túl- Istenen
Além-Deus

 A mélységből
Abismo

Nézem a Tejo-t, s eközben
Nézve nézni elfelejtek,
És ez megüt, visszadöbbent,
Tükröt tart tűnődésemnek -
Mi az, hogy folyó és folyik?
S ki nézi és gondolkodik?

Semmivé szakad hirtelen,
Üres lesz hely és pillanat.
Összezuhan e semmiben,
Lyuk lesz bennem a gondolat.
Minden - én s az egész világ -
Így lesz önmagából kizárt.

Így veszik el lét s jelenlét,
Ha a tudat egyberakja.
Nem lélegezhetem lelkét
Névnek, eszméknek magamba,
Sem a földbe és egekbe.

És rádöbbenek Istenre.

II. / Túl van
Passou

Túl van Mikoron, Miérten,
Eltűnt túl az Eltűnésen...

Hullámzik az Ismeretlen:
Mozdulatlan, meg se rezzen...

Csordultig telt Hiány - soha
El nem felejti, hogy nincsen...

A világ az ő lábnyoma...
Az ő árnyéka az Isten...

III. / Isten hangja
A Voz de Deus

Egy éjben csillogó hang,
A Kint mélyén hallgatom...
Mindenség: én magam...
Oh, öröm és borzalom,
Hogy a lámpás kilobban,
Mely vezetett utamon!

Belül név- és gondolat-
hamu, s a hang: Ó, világ,
Benned nézem arcomat...
Visszhang vagyok, önmagát
Szorzó - sötét fénykutak
Mélyén Isten maga vár.

IV. / A mélybehullás
A Queda

A világról szőtt ideákból
Kiestem...
A semmi fénylik odaátról,
Hol nincs Én, s nincsen Odaát sem...

Káosz - a puszta semmi héja,
Fogalmak között üres hely...
Fokok nélküli Tökéletes Létra...
Látomás, nem látszó színekkel...

Túl-Istenen! Túl-Istenen! Fekete csend...
Az Ismeretlen villanása...
Lélek, minden mást jelent,
S még az is csupán célzás másra...

V. / Testetlen kéz magasba emel egy kardot
Braço sem Corpo Brandindo um Gládio

A fa között, és hogy látom a fát,
Hol van hát az álom?
És a hídnak melyik oldalát
Őrzi Isten?... Rámhull szomorúságom,
Mert a híd íve, nem tudom,
Nem a láthatár-e vajon...

Az élő és az élet között
A folyó mely irányba folyik?
Itt egy fa, levelekbe öltözött,
A Fához mily gyökérrel kapaszkodik?
Galambok röpülnek a galambdúc körül,
Van-e, mit a csapat mindig jobbról kerül?

A nagy Térköz, Intervallum: Isten,
De mi és miközött tehát?
Szavam között, s miről nem szólok mit sem,
Ki vagyok? Ki az, ki életemre lát?
Tévelygek... S a dúc ott, a magasba lökve,
A galamb mellett van, vagy körülötte?