"A Grál -vár a kereső ember számára nem egy düledező középkori vár valahol a Pireneusokban. A múltnak ezek a tanújelei legfeljebb ösztökélhetik, mint ahogy minden hagyomány olyan ösztöke csupán, amelyben felismeri önmaga kozmikus valóját az ember, vagy pedig kozmoszt gyárt magának belőle, amely olyan világegyetem csupán, amely , mint annyi más, robbanással született és hidegen hal meg.
A Grál-vár a megújító energia tere.
Isten mindenütt jelen valósága. Az alkotó tudat Mindensége, amely nem centralizálódik sehol, semmilyen formában.
Van, ugyanakkor a szellemi fejlődésben irányuló lelkek közössége tartja fenn...a legutolsó szabad közösségek, amelyekről a történelem tud, mint a keltáké vagy a magyaroké, nem szorult állam határok közé, szervezetük szakrális impulzus ritmusában lüktetett, esélyt adva a fölébredésre ugyan, de nem maga volt az éberség, ha valaki ilyen közösségben élte le az életét, csupán: a sorsa.
Most ott tartunk, hogy ezt a sorsszerűséget teszik meg a misztériumok elejének.
A Szent Grál forma és nem forma.
A Szent Grált azok az emberek képezik és hordozzák, akik belső útjuk harcát éppen úgy megélik a mikrokozmosz, mint a kozmosz és  makrokozmosz szintjén, ugyanakkor valódi jelentőségük is éppen így teljesedik ki: minden ember útja egyben a Mindenség útja is.
Minden ember útja: Isten útja.
A harcos útja: a béke útja. "

/Pentagram/