Grócz AttilaÚt Ön-magamhoz(ego eimai tropos) szemem tüzes nap magánya hangom szívnek dobbanása bőröm felhők dús párája kezem a szűz hajnal hasadása kezem  hajnal hasadása szemem istenek mezeje hangom teremtés ereje bőröm az ítélet pecsétje kezem áldozatnak…

Molnár Kálmán Nekem nyolc(részlet)  

"Sok mindent állítottak már, de azt nem, hogy végül is megértették.Bocsánat. Mindenki azt állítja, hogy megértette, de végül is szétperegnek az igazságok, mint a hungarocell morzsák.A velem szemben ülő gyilkos arca jobban hasonlít rá, mint bármelyik ikoné, pedig az ikon nem…

"A reakció csak akkor új és jó, ha  a másik vérerőt, amely az Élet-Jordánban áramlik, nem a régi módon reagálják le,nem hazudtolják meg, hanem éntudatuk legmélyebb elveivel, teljes készséggel, abszolút békével és teljes örömmel elfogadják. Akkor kereszteli meg belső…

"Te, figyu! Honnan gondolod azt, hogy én hogyan gondolom?:))) Egyet értek veled abban,hogy a kultúrában jelen van analogia szinten minden,ami tanításként benne megjelent. de a kultúra szó szerinti jelentése: művelés. Fölemelni a az anyagi valóságot arra a szintre, amin én létezem.…

"A hatalmi ösztön azt hiszi, hogy a világ tetején a Mindenható trónusa áll és ebbe bele akar ülni. Az idióta. Miért vigyorog a bolond? Mert tudja, hogy Isten nem ül a trónuson. A trónus megvan. A hagyomány azt mondja, hogy Isten a trónust a teremtés legelső napján az Araboth-ban,…

"Megkülönböztetve a létet és a létezőt, a valóságot és a valóságost, megjegyezzük, hogy az a tagadás, amelyről beszélünk, nem diabolikus tagadás. Valójában »tagadás tagadásáról« van szó. Tagadás tagadásáról, mert amit a mai világ, mint olyan állít, az mindig…

Amennyiben a Hagyomány embere számára a »Katedrális« maga a legteljesebb Kozmosz, és amennyiben annak »Alapköve« nem más, mint az e teljességet lehetővé tevő és azt önmagába záró Szubjektum, annyiban nyugat felől az Alapkőhöz eljutni és a Katedrális igazi látványát…

Veszelka AttilaTitkos rózsaFölötted áll a titkos rózsa,hiába tűntek századok,szemedben bíbor láng lobog,sötét korok fehér lovagja.A Hattyú és Kígyó közöttúj csillagtenger hömpölyög,megnyílt a mélység és az ég,hogy lásd a rózsa szellemét,s hogy minden könyved tűzre…

Állad alatt a temetők illata,hűvös cseppekben a verejtéked.Százszor váltottál már ruhát, vetkőztél és újra növesztetted, mint a kígyó, tested, a mulandó létet.Így szeretlek.Ha nem leszel, nem kereslek tovább, de minden hajnal a te dalodra ébred,és a hídon a szél örvénye…