Feltűznélek
Feltűznélek a gyűjtőlapomra,
és vizsgálnám ízeid.
Reszketnél , rám sandítva,
csak sírnád pille könnyeid.
Kincsem maradnál holtan
és törékenyen,
csodálnálak,míg meg nem halok,
és engem nem
szeretne viszont senki sem.
Felfűznélek,gyöngyeim között
ragyognál, ritka kő,ellenállhatatlanul.
Míg imáim sorolom, Isten becsukott
szemmel morogna, tudva,fényedtől megvakul.
Ott gömbölyödnél szótlanul, én
bambán sóhajtoznék üdvösségem
után, bután feledve, hogy te
vagy az élő önmagadban, babám
(Klasszikus póz)
Saggitarius B52
A málnaíz a végtelen közepén
sem lehet édesebb, mint
a köldököd ahol összegabalyodik
tested és a lelked.
Míg csacsogsz, etil-formiát szabadul
fel, ettől lesz minden percem
finomabb, és ettől rúgok be én.
Kozmikus minőséged vitathatalan,
a végtelen megtestesülése vagy
egyetlen alakban, gyere, most old-
lyuk meg e problémát, babám,
tudod, hogy erre vagyok kíváncsi
igazán, jussunk végre dűlőre veled,
tárd fel, édes, minden rejtélyedet!
Avass magas misztériumodba,
had hatoljak egyre beljebb
e nyilván való titokba!
A málnaíz a végtelen közepén
sem lehet édesebb, mint
a köldököd ahol összegabalyodik
tested és a lelked.
Míg csacsogsz, etil-formiát szabadul
fel, ettől lesz minden percem
finomabb, és ettől rúgok be én.
Kozmikus minőséged vitathatalan,
a végtelen megtestesülése vagy
egyetlen alakban, gyere, most old-
lyuk meg e problémát, babám,
tudod, hogy erre vagyok kíváncsi
igazán, jussunk végre dűlőre veled,
tárd fel, édes, minden rejtélyedet!
Avass magas misztériumodba,
had hatoljak egyre beljebb
e nyilván való titokba!
"Lennék én a radiátorod
Lennék én a radiátorod, ha
rámfonnád a fázós combodat,
míg én a hőt belőled nyerem,
ha csókodat nyelem.
Ettől izzik fel a belem, bébi, meg
a csecsemőmirigyem, a pineálisom
és a medullám, ha elönt a belőled
hömpölygő hőhullám."
Szexuálisan motivált vers
Lennék én a radiátorod, ha
rámfonnád a fázós combodat,
míg én a hőt belőled nyerem,
ha csókodat nyelem.
Ettől izzik fel a belem, bébi, meg
a csecsemőmirigyem, a pineálisom
és a medullám, ha elönt a belőled
hömpölygő hőhullám."
Szexuálisan motivált vers
"Mint a tigristől rettegő,
aki végül önmaga lesz
az isteni vad,
úgy válsz te magad
verssé. Minek írjak
hát többet, ha a
valósággá varázsolódtál
és a költemény valóban
te vagy?"
Ó kelta masztikus blues"
aki végül önmaga lesz
az isteni vad,
úgy válsz te magad
verssé. Minek írjak
hát többet, ha a
valósággá varázsolódtál
és a költemény valóban
te vagy?"
Ó kelta masztikus blues"
A bőröd pórusaiban a festék
Imagináció vagyok én
Imagináció vagyok én
te pedig az ihletem.
Anyagból szőtt testedet
önmagammá ölelem.
Míg te múzsaként súgod
úgy gyűlik össze, mint megannyi
élet, és minden élet már csak
emlék.
Ima vagy mégis, tested kicseré-
lődhet, jelenhetsz meg ezer
alakban még, lehet,
de ugyanaz a lélek maradsz,
felismertelek."
Café Lipika
élet, és minden élet már csak
emlék.
Ima vagy mégis, tested kicseré-
lődhet, jelenhetsz meg ezer
alakban még, lehet,
de ugyanaz a lélek maradsz,
felismertelek."
Café Lipika
Olyan észbontó
Olyan észbontóan észbontó vagy,
szutyorog már minden mirigyem.
Amióta a háttérképemmé változott
az arcod, odaadnám érted az életem.
Titkosabb vagy, mint egy sex-
píri nász, és nyílvánvalóbb, akár
a túlvilágon túli nyílvános ház.
A szívcsakrám a mellemben, és
a pilisi ungarische piramidok között
úgy kering, mint egy szufi
szerzetes, vagy egy kan kutya
röhögve a saját farka mögött.
Koldusszegény és királyi gazdagon
érted irtom ki minden gazom,
te, az Égből Földre transzfigurált,
szépséges kövér angyalom.
Olyan észbontóan észbontó vagy,
szutyorog már minden mirigyem.
Amióta a háttérképemmé változott
az arcod, odaadnám érted az életem.
Titkosabb vagy, mint egy sex-
píri nász, és nyílvánvalóbb, akár
a túlvilágon túli nyílvános ház.
A szívcsakrám a mellemben, és
a pilisi ungarische piramidok között
úgy kering, mint egy szufi
szerzetes, vagy egy kan kutya
röhögve a saját farka mögött.
Koldusszegény és királyi gazdagon
érted irtom ki minden gazom,
te, az Égből Földre transzfigurált,
szépséges kövér angyalom.
"Állad alatt a temetők illata,
hűvös cseppekben a verejtéked,
százszor váltottál már ruhát, vetkőztél
és újra növesztetted, mint a kígyó,
tested, a múlandó létet.
Így szeretlek.
Ha nem leszel, nem kereslek tovább,
de minden hajnal a te dalodra ébred,
és a hídon a szél örvénye ölel körbe,
karod, combod fonja rám magát,
csókod minden forrásban ott forr,
mindenben elvarázsol a te
örök léted."
Halottak napjára
hűvös cseppekben a verejtéked,
százszor váltottál már ruhát, vetkőztél
és újra növesztetted, mint a kígyó,
tested, a múlandó létet.
Így szeretlek.
Ha nem leszel, nem kereslek tovább,
de minden hajnal a te dalodra ébred,
és a hídon a szél örvénye ölel körbe,
karod, combod fonja rám magát,
csókod minden forrásban ott forr,
mindenben elvarázsol a te
örök léted."
Halottak napjára
Imagináció vagyok én
Imagináció vagyok én
te pedig az ihletem.
Anyagból szőtt testedet
önmagammá ölelem.
Míg te múzsaként súgod
nekem e sorokat, addig
én szívemben ismerem
fel a te magodat.
fel a te magodat.
"Egész nap álmodoztam rólad!
Például azt, hogy nem egy ló vagy.
Pilinckáztál falevélként a tó felett,
és ez nekem tetszett, módfelett.
Ám tudom, hogy eljön holnap a holnap,
és ismét álmodozhatom rólad.
Azt álmodom megint, hogy nem egy ló vagy,
hanem például kék bálna, jó nagy.
De hát hogy is lennél te ló, gyöngyöm,
szívemben egyetlen aranygöröngyöm,
akit körbeölel vérem áramlása, és
akinek nincsen univerzális értelemben
sem mása."
Szerelmes vers
Például azt, hogy nem egy ló vagy.
Pilinckáztál falevélként a tó felett,
és ez nekem tetszett, módfelett.
Ám tudom, hogy eljön holnap a holnap,
és ismét álmodozhatom rólad.
Azt álmodom megint, hogy nem egy ló vagy,
hanem például kék bálna, jó nagy.
De hát hogy is lennél te ló, gyöngyöm,
szívemben egyetlen aranygöröngyöm,
akit körbeölel vérem áramlása, és
akinek nincsen univerzális értelemben
sem mása."
Szerelmes vers
"rád ragadnék, mint mézgára a gyúrgyalag,
szárnyam bénán heverne hasadon, nem
is lennék én szabad madár már sosem,
holttá válni ott szeretnék, a pelyhes ugaron."
Mayer Zsolt verse
szárnyam bénán heverne hasadon, nem
is lennék én szabad madár már sosem,
holttá válni ott szeretnék, a pelyhes ugaron."
Mayer Zsolt verse
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.