Hiába üzenek, várom lájkodat, nem szeretsz te
engemet, látens információ.
Tüzelek, mint a beteg macska és az összeomló anyag,
de a Cocytos jegéből nem indul
tovább folyó.
Ha kapumon átbukom, tömegtelen hull szét
minden vonzalom.
Egyszerre leszek jelen, mint  boldog Beatrice,
és mint vándor, a sehonnan sem
induló úton.
Benned pompázok, ó, örök pillanat,
foglalatodban szellem szikraként
ragyogok.
Pillangódnak álmodsz, és ébredő
csuangcének, pedig a soha meg
nem haló kérdésed
vagyok.