1.Eső veri a száraz mohára ragadt
fehér port a Stáció soron.
Kollaborálok éppen.
Ragad lámpámra az alkony,
nincsen nekem megváltóm, de
van róla egy képem.
2. Megakadt bennem valami.
Szűrt emlékeim között még
nincs ott halálom.
Látni magam vélem, lüktető
láng a sötét hajnalon.
Lelkem még hajadon.
3.Fehéren feküdt ott, szép volt, kék folt a a térde alatt.
Míg én matattam a hétvégi melléklet szavai között,
néha megvakartam izzadó tökömet. A lelkem
úgy hevert ágyamon mint elpilledt fruska, nyála
csillogott a párnán.
Szép volt mondom, és én sem maradtam hát
csak magamnak, árván.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.