Odacsap a
odacsap a

odacsap a

csipecsöpi csemadokcsök, csimasz, csutak, semmise!
Csepp csíra, csuromból a csip, csipa morzsa
csemetecsonk, csemete, aki még nem lehet, de
mégis csak ott van, és ezért már akármi lehet. Ez a

halálba ojtott életsarj, csak sarjad, sejdül egyetlen sejtben
serdül már, mielőtt megszületett, változik
Még mit sem sejt, ő az, aki cáfol önmaga létével minden
cuppogó bukás elméletet.
Cáfolgat unottan, miközben pezseg, de hogy mit álmodik, aztat senkinek, senki-hi-nek nem
mondja meg!
Odacsap a
odacsap a
odacsap a
ez a csepp.
Csak alig pislantásnyi lehellet.
És burjánzik ám, terpeszkedik, nő, nő, nő,
amíg csa-ha-ha-ha-k egy mindenségben lehet.