A.
A.
A.
Csontja, mint a lehulló hó illata.
Fagyott kutyaláb csak hozzá mérve a viruló rózsa.
Lantmadarak kapirgálják szívéről az olvadó vasat,
tökéletes börtönöd sziklafala teljességedből egy darab.
Az öreg nyár törzsében dagad gyémánt gyomrú királynő bogarad,
odva vagy a Mindenségnek, benned nőnek szamuráj sereggé a darazsak.
Didgeridoo zöngi, hírnök érkezett!
Az örjöngő habokon lovagolt százezer életet!
Éltél, ami neki egyetlen lélegzetvétel. Volt míg te boldog voltál téglát hordva,
cellád falán vacakolva, ő a hegyek között táncolva haldokolt.
Onnan érkezett
ahonnan szó eddig nem szállhatott.
Most itt áll ő
szeme fehér mint temetőben a kő,
csontja mint a lehulló hó illata.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.