Kicsinyke kövem nem akad el a vesémből kilövet.
Nem  választja azt ki semmi se.
Nincsen választásom, ha vagyok
kiválasztott, anyagból köré szerveződöm.
Megkötötten, mint a mindenség egy darabja,
királya, bohóca , a sinus csomó rabja.
A végtelen egy ő, kiből rezdül, mint harang, a test.

Nos ez az a hely, ahol bármikor lehetek.
Kicsinyke lányka fest ilyet, aminek
a kezdete bárhol van, de ott dől el a világ sora.
ez ellen senki semmit nem tehet.
Köszönöm, Isten, hogy nem vagyok jó,
hogy megadtad a lehetőséget arra,
hogy rossz lehetek.


Köszönet minden sötét gondolatomért,
köszönet a gyilkos ösztönért, ami kaput tört
azon a falon, amit a már reszkető fejű jóság épített.
Ajka laza, mint a fölmetszett fityma, nem tart meg már nyálat, szót, lélegzetet.
Köszönet a halálért!
Köszönet azért, hogy a szerelmet úgy keresem, ahogy más sehogy, 
köszönet, Isten  azért,  hogy szabad megismernem a bűnt, a gonoszt,
köszönet, mindenért,amiben
rád ismerhettem. Köszönet, hogy felismerhettem, ugyanaz vagy
mindenben.Fátylad csak a szeretet, ami csábít, hogy tested úgy
szeressem, ahogy a húsból szőtt alakot.
Táncolj hát nekem!
Köszönet azért, hogy nyilvántartasz. Portrém és ujjlenyomatom
most már rögzített emlékezet,
köszönet azért, hogy nem hiszek benned, mégis a létezés csak
veled nyer általam értelmet.
Satöbbi, Isten!

Satöbbi.