Zötyög a busz, spriccel a latyak.

Fejemre fő a fekete satyak.Ha-

lottak temetik a halottakat.Forra-

dalom van. Nem vágom magam hany-

att.

A Vágóhíd utca tiszta szar..Sáros a kira-

kat, sáros a lerakat.A diszkont kapuja

csupa-csupa csillogás, csupa-csupa arany.

Az állomáson gőzmozdony kapar,

szuszog félelmetesen, mint

ragyogó századkezdet. Már csak pár

esztendő, és temethetjük a lázadó kommünárhordát.

Lecsós buktába ragad a fogam, a hajamban

viszket a piszok, mint a leülepedett hajnalok,

hónaaljamon csorog a szagtakaró lötty,

seggemen ott pislog minden piros pötty.
Izmaim osszekucorodtak a lefittyedő bőr alatt.

Utcaneveken csikorog a szél.

Ágaskodó életfa vagyok, ágaimon térdepelnek

kíváncsian az angyalok, bámulják hogyan  hull

gyökereim közül a Földmorzsa

a semmibe.