Átúsztam a folyón, átrongyoltam szárnyamon vétkeim, szerelmet , igazságot és a szentek tanításait.
Rámförmedt megérkezésem démona, mint arany tükör forgott körém, benne villódzott utam, és belé ütközött készségem, egészségem, kijelentő módban pislogtam, mindenek felett szer.
Olvadt szívemben a fehér tér. 
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.