Te, aki  mindenek fölött izzó, engesztelhetetlen jóság vagy!
Tökéletességedben ott reszket a magány.
Időtlenségbe zárt , soha 
mértékkel be nem fogható távolságod:
 a harcos gyűlölet, 
abszolút ellentéted, meg nem értett önmagad.
Mégis: bölcsességed nem ismeri a különbséget,
minden te vagy.

Te, akit minden hiányosság a dicsőség mámorába ragad!

Te, aki nélkül  kísértő és üdvözítő sincsen,

és nem vagyok én!

Te, aki nélkül nincsen forradalom, nincsen inkvizíció és

nincsen kapros  túrós lepény!

Te, aki nélkül nem álmodik sem a pillangó,

sem pedig csuangce,

Te, akit mindenki saját tükröződésében keres,
és hogy azonos önmagával ,nem hisz senkise!

Te, végleges viszonylagosság!

Te, örök megbízhatatlanság!
Veszélyesebb vagy, mint a halál,
lúzer vagy, aki a fronton az árokba kakál,

savanyú, mint számban a nyál,

 te, aki a haverom vagy és a hardverem,

a történetem és a sorsom,

az antiglobi hős, és s bilderberg féle

jövő, ami veled és általad lesz istentelen,

te, akiben a történet én vagyok, kívül minden történelmen,

így élem meg a te személyes történeted.

Te, aki érted harcol és te, aki ellened,
te, aki a bevert lábujjam vagy, és te,

aki a Marson az óriás hegyek.

A rettegés és a gyalázat, a szolgálat és az alázat, a

szabadság és a sorvasztó presszúra, ha megmondják mit kell , hogy tegyek, hogy bizonyítsam, mindig csak

téged szerettelek, megmondják,  mi voltál, és mi vagy, és mi voltam én azelőtt, hogy lettem, és most mi vagyok.

Mi éppen most a diktatúra, és kiket kell követnem, ha lélekben szabad vagyok.
Te,aki az Ős Fény Körtemploma vagy,
és a lerombolt ikertornyok  meddő porából kiszakadó élet lihegése,
madárdal árnyéka, uszkve ötven kilónyi szerelem,
fajszellemünk tudata, lucskos ösztön,
és a csillagok csillárán  lángoló értelem.
Te vagy az aszfalton recsegő  sörösdoboz, amiért két forintot kapok.

 Te vagy Metternich és Alexander Petrovics,
Heller Ágnes és Wittner Mária.
Te, aki a gólem vagy, és te, a názáreti kölyök, önmagad egyetlen fia.
Te vagy Clemenceau , és Magyarország ,a népek krisztusa.
Te,  Mátyás király, Bethlen Gábor, Kossuth, Teleki László, Horthy, Kádár, Orbán, Krassó György,és a Kovács János fia.
Domingo de Guzmán, Giordano Bruno, Dante, Shakespeare,, Darwin, Whitmann, Orwell, Wilson, Hitler, Che,és Daniel Cohn Bandika.
Karinthy, Szabó Lőrinc, Radnóti,az Örkény és a Csurka Pista,
Allen Ginsberg és Julius Evola,a frissen szedett  málna, a rántott leves és a levesben a pirított kenyérkocka,
a  hetedik szimfónia.
Te vagy önmagad hiánya, hited önmagadban, és minden templom, amely külön és külön és egyenként,a te mindenütt jelenvalóságod  otthona.

 Te vagy az esőcsepp a porban.

Az arcom ,és a lélegzetem.

Szerelmem , a titkom.
A dívány, amin alszom, te vagy.
Az alvásom, minden álmom és minden reggel
az ébredésem.
Kábulatom és éberségem,
káprázatom és révülésem.
Te vagy a táncom, és az
utolsó mozdulat után majd
te leszel a sírom!

Te vagyok én... ezt még
le kellett írnom.