Üres Tér

Köztesen, mint a kamasz álma leányvécé ajtajára lesve,

reszketek a csillagok között, szerelmemre emlékezve

mikor ő megrázkódott és én  puha ölébe feledkeztem, szakadt ágyunk sub rosa

balabammbala,a gyönge ágyikó gerendája picurkát recsegett, én fröcsögtem, a galamb, akit töltöttem éppen, és bár újra ölembe gömbölyödne megen, szóval

nyögdösött, oly gyönyörűségesen..... Majdnem kettéharapta a fülem, finom a beste, nincsen nála kedvesebb testes tündér, mint a jólét szombat délután, virágteával öblögetve, szóval ahogy ott feszengtem keresztre feszítve, minden csillagom szeg, és a világ e sebekből csorduló vér gőze csak.
Végül is ennyi.

Figyeljetek, mindez evangélium, egy újabb változat!