Dübörög pinealisom, atomokat ont,
gúlába gyűjti magát az örök bolond.Nem gond,
vele megyek, együtt veszek vele lélegzetet. Zsebemből ő
kotor mától kávéra jattot, sebemből ő gyűjt magának vért, hogy
folytassa a harcot. Arcomat öröklétre zsenírozza, testemet halhatatlanná
trenírozza.Ó, be jó lesz nekem, átadom neki az életem, ha nem leszek, ő lesz helyettem,
és ha befejezem a versem, ő
hal meg.
Ó, Tetetete,
ki előttem lett eleve,
ugyanaz a határtalan pont a kezdeted neked, amiből
nyertem én is ezt az életet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.