Hol volt,hol nem volt- temetetlen hangyatojások között gurigáz velünk az Öröklét ujja.
Kisimítja dimenziónk, mint homokban a kis tenyér, hogy újra húzza vonalaink.
Semmit se hiszek.
Miért higgyek mások bűneiben, amikor a magamé Istenhez vezet?
Miért ne higgyem bűnét a léleknek, amikor minden az Istenből ered?
Összetör tapasztalataimban az ősmag, mint a betongolyó.
Így buggyan elő megint a fény folyó, de jó, hogy nem vagyok.
Ha nem tudok semmit sem, mindent tudó lettem.
Minden arc szerelmem.
Elemem szerves bennem,s én benne.
Együvé izzít minket a kovács tűz heve.