44 Celsius fok

 

a BMTE telepen, a  bordó salakon, surran a sprőd talajon a laposra

csapott labda, zölden villog, mint az éretlen dió, izomból gyötri magát a gyökérből ocsúdó

 éntudat.

Ömlik a forró áradat, benne remeg lélegzeted, összesimul a hűvös érintéssel, a gyümölcsfák ágain ébredő szellőben lebeg az alkonyat.
Csöndes vagy, mint az utca, most.
A kerítés mellett elpihenő macska pisla, mint az árnyék, hogy ellépek mellette figyel, és a távolsággal tűnik el. Rövid a nyugalom és az ihlet.A vacsora és a kemény zsuga metaxa szaga libeg a szárazra pörkölt álmokban, a hitel  és lakodalom fizetve, a lányka bárba húz el, csapódik a vaskapu. Nincsen tanú, csak áldozat, mindenki vak. Harcunk semmivé érett, és ez jó, nagyon. Hagyni, elfeküdni a hullámokon.
Veled a csönd olyan, mint a sárgadinnye, élő, édes, gyümölccsé alakult a tested, combod izma  megrezdül az érintésre, elemésztelek, benned elmerülve.

Egymásban két egész  összefonva, fordul magába, és ered új kalandra a mindenség.