Lyukas zászlód

1.

Íme, szelíden megvakulhatsz.

Behunyhatod szemed, tested

köré csavarva mulandó

szövetét múltadnak.

Tessék, takaród, álmaid mezeje.

Irtva belőle minden rossz

kép.

Legyen ő a jelened, benned

ébredve az ős

nép.

2.

Nos, a lélek megtisztul.

Mint a fáklya arcod, itt

ér véget harcod, jobb

lenne, ha megbetegednél.

Talán a lázban, az üres

házban, aranyat okádó

szörnyeid ölelve, meglep,

ha ébredsz kezedben kés

                                                          lesz, betör majd sorsod,

türelmetlen.

A te hangod után kotorász,

Torkodból marná ki a vad,

Belőled lett isten.

Sziklatemplom

Lesz nyugovóhelyed.

Befogadva, a könnyű gyolcs

közé feküdve, mint a gyöngy,

fehéren.

3.

Fáj a lába.

Ízisz kövér testén csüngnek

életeid nevetve.

Még kettő követel vele lenni folyton,

Szeretve, sírva, szeretve.

Mind, örökké,

                                                            tovább új kalandra.

                                                         Kezdődik a körmenet.

3.

A túlvilági pamlagon

se test, se dunyha.