Die neue Echte Menschen ohne Tradition

Kigyúrt vádlimban

szikrázik utad.

Porodat iszom,

csattog bakancsom,

támogatom a lebukottakat.Lötyögök

az Ég húrján, szédült laza hang,

csendesülök, mint a búgó pohár,

rezdülök égő húsomban. Lecsúszó bőrömet

olcsón mérem a cityből idezöttyentett kémeknek.

Jóságos vagyok. Hogy örülnek a véremnek!

A bohó, mohó gyülekezet gyülekezett óvni mammont és

vaskos keresztet.

Cirkuszod nem tűr

girhes ártatlanokat, Úrnőm!

(Legyenek ők csak

glóriával ékesek a mulandó

isten jobbján, bókolva és puszilgatva annak sebeit.Lettek azokból, mint a gané kukacai.)

Sebeim szép bogaraid

nyalogatják,

ó, Sötétségem!,

Milyen elveszettek

lelkeink a halál után

a fényes alagútban!

Találkozva sorsuk mesterével, a belőle áradó

többlet, amelyet nevel-

tek ők maguk, izzítva szívük és tekintetük.

Gondolnád, hogy a szörnyeteg

így kisuvickolja a torkát?

Áramlik benne millió zűrös élet,

szenttel és kárhozattal vegyes, szóval, van itt zamat!
Lélegezz mélyeket!

Ölelj körül, én szentem!

Óvj bíborbársony szárnyaiddal,

néném,angyalom!

Én röhögve lefejeztelek, acélüveg maszkom alól

fintorogva lestelek, tetemed mocskától órákig

takarítottam surranómat, hogy a bálba csilivili srácként

pöröghessek az izzadó árnyak parádéján.

És ámulatomra ott imádtak tégedet,

szememmel hiába őriztem szemedet,nem figyeltél direkt!

Kezemmel óvtam volna kezed! Vigyáztam volna rád!

Megöregedtem.

Tested nem én örököltem.

Csak álmaimban örülhetek

veled dús nyájaidnak.

Ha hálhatnék veled!

Lennénk eggyé ugyanabban

az ágyban, amiben a kis názáreti is született!

Hogy bőgött a kis béka köhögve, vézna

volt és szutykos, és szaros a feneke.

Nélküled ártatlan szenvedek,

veled lennék bűnös kiválasztott.

Inkább.

Nincsen egyéb menedékünk.

Végül is égessenek el,

mint legyek áldozat.

Ő,

,

.

Rútabb vagy patkányomnál!

Feketébb csúf Napomnál!

Fokozhatatlan ostobaságod.

Te, aki Egyedül vagy,

és

Szent, Szent, Szent!